John Scalzi: Szellemhadtest

A sorozatnak már az első kötete is megvette magának, így alig vártam, hogy végre kezembe vehessem a folytatást. Reméltem, hogy lesz ugyanolyan jó, vagy akár még jobb, mint az első rész. A reményeim szerencsémre beigazolódtak, és számomra a második kötet felülmúlta színvonalban az elsőt.

Mivel a kötet címe Szellemhadtest, ami egy különleges, extra génmanipulált intergalaktikus katonai alakulat, ezért nagyon reméltem, hogy még többet megtudhatunk róluk. Arra nem is számítottam, hogy szinte az egész könyvön végigvonulnak. Nagyon megörültem, amikor az első kötetből már ismert Jane Sagan feltűnt az elején. Ezzel is éreztem egy kis kapcsolódást az előző kötethez. Ezt a kapcsolódást tovább erősíti, hogy a szerző a későbbiekben is sokszor utal vissza az első kötetben történtekre, vagy szereplőkre, vagy akár még találkozhatunk is még 1-2 már ismert szereplővel. Mint pl. Harry Wilson-nal, az első kötet főszereplőjének, John Perry-nek egyik barátjával, vagy a Szellemhadtest vezetőjével, Szilárd tábornokkal.

Itt egy kicsit összetettebb, részletesebb képet kaphattunk a Scalzi által felvázolt univerzumról. Még jobban megismerhettük az idegen lényeket, és az emberiség kapcsolatát velük. Bár még mindkettőről van még mit megtudnunk.

A cselekmény ismét pörgős, akciódús, izgalmas, és helyenként váratlan volt. Viszont ismét volt 1-2 kiszámítható eleme a könyvnek, bár itt nem egészen úgy jöttek elő, ahogy vártam, mégis valamilyen szinten mégis megleptek.

Ismét nagyon jó karaktereket vonultatott fel Scalzi. A főhős Jared Dirac már a maga nemében is különleges volt. Viszont az első kötet főszereplője John Perry azért hiányzott, már csak a humora miatt, de legalább említés terén nem felejtkezett el róla az író. Az külön tetszett, hogy most a kötet a Szellemhadtestes katonák szemszögéből mutatta meg az eseményeket, a kiképzést, és a háborús részeket. Így az író szép kontrasztot alkotott az előző kötettel. Ebben a kötetben még az úgymond ellenséges idegen faj egyik képviselőjével Cainen adminisztrátorral ismerkedhettünk meg. Megismerve fajának, a rraey-nek egy kicsit jobban a látásmódját, kultúráját és a mondhatni „emberszerűségét”.

A könyv továbbá foglalkozik az előítélettel pl. a „valószülött” katonák és a „szellemhadtestes” katonák vélekedése egymás iránt. Főhősünk az első, aki megkérdőjelezi ezt az előítélete, talán azért mert ő más, mint a többi hozzá hasonló katona, vagy mert mások az első tapasztalatai. Az szerintem külön jó pont még, hogy az író ad egy kis adalékot nekünk a pszichológiából olyan témákat érintve, mint a tudat működése, az „én” kérdése, az amnézia, meg a kettős személyiség (a régi és az új személyiség egyidejű megléte).

A sorozat eddigi koncepcióját elnézve minden kötettel más főszereplőre számíthatunk, néha-néha visszatérő mellékszereplőkkel. Ez emlékeztet engem Asimov Alapítvány-sorozatára. Lehet, hogy más sci-fi műre jobban hasonlít, de nem vagyok olvasott ebben a kategóriában. Scalzi a köszönetnyilvánításában sok írót megemlít, akik segítették ihlet terén a könyv megvalósításában. Sok írót felsorol, akit nem ismerek, viszont nálunk a Leviatán című művével híressé vált Scott Westerfeld-et említi, az általam említett Asimovot meg pont nem.

A sorozat egyértelműen kedvenc lett. Jöhet majd a folytatás! 

Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: Jared Dirac, Jane Sagan, Harry Wilson, Cainen adminisztrátor
Tetszett:  Nagyobb betekintést kaptunk a Scalzi-univerzumba, a regény könnyen olvashatósága, a karakterek ábrázolása, a kis pszichológiai plusz, a kontraszt az első résszel, a különböző nézőpontok bemutatása
Nem tetszett: -
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek Kiadó, 2013.
Oldalszám: 304