Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A Behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.
A
Leviatán-trilógia második része a Behemót. Már az első kötetet is imádtam, és
igen valószínű volt, hogy a folytatással is hasonló, vagy még ilyenebb lesz a
helyzet. Az utóbbi lett végül igaz, mivel a trilógia második része, még az
elsőnél is jobban tetszett. Ennek okait mindjárt részletezem is. Ám előbb egy kis ízelítő: a könyv elején található ismét egy színes térkép Westerfeld alternatív történelmi Európájáról, megspékelve egy-két fantasztikus, és világképre jellemző elemmel.
Ugyanazzal
az alternatív I. világháborús világképpel találkozunk, mint a Leviatánban, csak
itt már javában zajlik a háború. Britannia és Franciaország vív harcot
Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával. A történetünk ott maradt
abba, hogy hőseink a Leviatán most már darwinista-barkács hibrid léghajó fedélzetén
a még semleges, bár barkács lelkületű, de a darwinista lényeket sem elutasító Törökországba
tartanak, azon belül is Isztambul városába. Mivel Sándorék helyzete kezd egyre
feszültebb lenni, ezért szökést terveznek. Így kötnek ki Isztambulban, Sándor
hibájából belekeveredve az ottani bonyodalmakba.
Hőseink
érezhető fejlődésen mennek keresztül. Sándor egyre felelősségteljesebbé válik,
az egyértelmű dolgok mellett viszont még mindig simán elmegy, úgymint hogy
Dylan igazából Deryn és lány. Deryn továbbra is megmaradt annak a józan eszű és
találékony lánynak.
A
szerelmi szál jelen van a regényben, igaz elég egyoldalúan, inkább Deryn
részéről, aki csakis azért megy Isztambulba, hogy segítsen Sándor hercegnek.
Féltékenykedik is eleget a színen feltűnő Liliten, aki amellett, hogy
felvállalja lányságát, egy forradalomvezér lánya, és igen jól tud harcolni, és
a barkács gépekhez is ért. Ezt a részt nagyon jól kezeli Westerfeld, mivel
szereplőink igazán szimpatikusan, az életkorukhoz mérten kicsivel érettebben
kezelik az érzelmeiket, bár néhol még kiütközik a fiatal koruk. De szerintem ez
nem róható fel nekik. Meg egyébként sem a szerelmi szál a fő vonzerő ebben a
trilógiában.
A
legmegragadóbb a regény világában a világkép. Isztambul ábrázolása annyira megkapóan
sokrétű, megfűszerezve a sajátos atmoszférájával. Sok nemzetnek ad otthont,
akiknek megvan a saját nyelvük, kultúrájuk és újságjuk is. Ebbe a világba
tolakodnak be a németek, akik háttérirányítást akarnak szerezni Isztambulban és
a saját oldalukra állítani a birodalmat a háborúban. Mivel Törökország inkább
barkács-jellegű, ezért itt a steampunk gépek dominálnak, amikkel egyszerűen nem
tudtam betelni, mert ha léteznének biztosan akarnék egy ilyet vezetni. Egy
elefántbaldachinon utazni kicsit veszélyes lehet forradalmi időkben, mégis
kihagyhatatlan élmény. Még rengeteg másfajta barkács közlekedési eszköz
dülöngél Sztambul utcáin: többségük állatokra pl. tevére vagy szamárra
hasonlít, vagy vízibivalyra, sőt még omnibusz méretű fém szkarabeusszal is
találkozhatunk, de emberre hajazó, vasgólemnek nevezett gépekbe is
belefuthatunk, vagy csak sima barkács léghajókba. 
Ezek még a kisebb válfajú gépek, a szultánnak külön bejáratú óriásszobra
van, ami az ő mozdulatait utánozza; és egy Tesla-ágyú, ami egy nagy
villámfejlesztőgép.
Darwinista lényekből sajnos csak kettő ismerünk meg: a Behemót, amit Churchill nem akart átadni mégsem az egyezség ellenére sem az oszmánoknak. Egy ilyen félelmetesen halálos, csápokkal ékeskedő, hatalmas, krakenszerű tengeri lény tényleg valódi előnyt biztosító hadi fegyver lehet. A másik koholt lény az életlátó lórit, akit Sándorék Bovrilnak neveznek el (meg később egy másik lóri is feltűnik), és nagyon édes,
imádnivaló és tényleg meglátja a dolgok lényegét. Csak néha az emberek maguk
nem elég „éleslátók”, hogy ezt észrevegyék, vagy rájöjjenek mit is akar
közölni.
Új
szereplőink közül említésre méltó Eddie Malone, amerikai újságíró, aki nagyon
rámenős és pofátlanul képes kizsarolni információkat cserébe a titoktartásáért.
Zaven, a forradalmárok bátor vezére, az anyja a bölcs Nene, és a lánya, a
harcias Lilit. Ők hárman aktívan részt vesznek a törökországi forradalomban, és
az utóbbi kettő a tervezett csatában is helytáll és harcol a maga módján. Közülük
Lilit lett a legjobban és legérdekesebben ábrázolva. Egy valakit hiányoltam
csak egy kicsit: Volger gróf bár keveset volt jelen a könyvben, igaz amikor
mégis szerepelt, az eléggé ütött.
A
borítóterven ezúttal Deryn szerepel, és el kell mondjam, ismét hihetetlenül jól
sikerült. Maga Deryn ábrázolása nagyon szépen igazodik az eredeti rajzok
stílusához, itt színesben, a háttérben sok kis apró és lenyűgöző utalás, elem
látható. Nem csoda, hogy külföldön mindenki minket irigyel. Scott
Westerfeld-nek is bejött a magyar borítóterv, és a honlapján is csak elismerő
véleményeket lehetett róla olvasni. Ezúton is gratulálok Vass Richárdnak az
újabb kitűnő borítótervéhez. Már alig bírom kivárni, hogy milyen borítóval lep
meg minket a trilógia harmadik részéhez.
A
Leviatán-trilógia befejező, harmadik része karácsonyra várható. Ennél nem is
tudnék szebb karácsonyi ajándékot elképzelni. (Kivéve persze, ha talán extra
kedvezménnyel lenne előrendelhető.) Már most felírtam magamnak a karácsonyi
kívánságlistámra, és kíváncsi vagyok, hogy milyen fantasztikus borítótervvel
rukkol majd elő nekünk Vass Richárd.
A könyvet köszönöm
az Ad Astra Kiadónak!
Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: Deryn, Lilit, Volger, Sándor
Tetszett: Imádtam a sok steampunk gép leírását, meg a barkács harcokat. Bovril, az éleslátó lóri annyira cuki volt. Tetszett, hogy egyre inkább előtérbe került a szerelmi szál, mégsem tűnt nyálasnak. Stb.
Nem tetszett: -
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Ad Astra Kiadó
Oldalszám: 592
Fordította: Kleinheicz
Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése