Könyvcsemegék Könyvhétre bővítve képekben

Mióta megírtam az előző összegzőmet, több könyv is előbukkant a várható megjelenések hosszú listáján.

Most képekben összegzem őket kiadók szerint. Ismét kicsit szubjektív szemszögből. 

Aki egy bővebb listát szeretne látni a Könyvhétre megjelenő könyvekből, ajánlom Amadea blogjának hosszú összefoglaló listáját. 

Ta-mia Sansa: A menekülés éve - Végre megjelenik!

Sansa-t a moly.hu-n ismertem meg. Később megtudtam, hogy sci-fi regényeket ír. Egy igazán egyedi sci-fi világot alkotott meg írásaiban, amik a Gender krónikák összegző nevet kapták. Már megjelent neki a Sötét Hórusz című könyve. Miután elolvastam a könyv rögtön kedvenc lett több dolog miatt is: kitűnő karakterábrázolás, egyedien felépített összetett világkép, lenyűgözően szórakoztató és olvasmányos fogalmazás, és még sorolhatnám, hogy mikkel nyert meg magának. Még a Forradások jelent meg tőle magánkiadásban, amiről szintén csak jókat mondhatok. Én is régóta drukkolok neki, hogy sikerüljön találnia egy kiadót, ami felismeri a tehetségét és felkarolja. Ez most végre megtörtént, ugyanis a Delta Vision Kiadó elhatározta, hogy kiadja az egész Gender krónikákat. A sorozat első része: A menekülés éve a Könyvhéten már kapható lesz (június 6-án jelenik meg).

A Delta Vision standjánál június 8-án 14 órától 16 óráig Sansa dedikálja is a megjelenő könyvet. Engem is ott fogtok találni terveim szerint a sor elején, vigyorral az arcomon, a kezemben a könyvet szorongatva.

A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.

A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.

A borító véleményem szerint csodaszép lett, a történetet meg alig várom, hogy olvashassam végre.

A könyv itt előrendelhető. 

Scott Westerfeld: Behemót

Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.

A Behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.

Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.

A Leviatán-trilógia második része a Behemót. Már az első kötetet is imádtam, és igen valószínű volt, hogy a folytatással is hasonló, vagy még ilyenebb lesz a helyzet. Az utóbbi lett végül igaz, mivel a trilógia második része, még az elsőnél is jobban tetszett. Ennek okait mindjárt részletezem is. Ám előbb egy kis ízelítő: a könyv elején található ismét egy színes térkép Westerfeld alternatív történelmi Európájáról, megspékelve egy-két fantasztikus, és világképre jellemző elemmel.

Ugyanazzal az alternatív I. világháborús világképpel találkozunk, mint a Leviatánban, csak itt már javában zajlik a háború. Britannia és Franciaország vív harcot Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával. A történetünk ott maradt abba, hogy hőseink a Leviatán most már darwinista-barkács hibrid léghajó fedélzetén a még semleges, bár barkács lelkületű, de a darwinista lényeket sem elutasító Törökországba tartanak, azon belül is Isztambul városába. Mivel Sándorék helyzete kezd egyre feszültebb lenni, ezért szökést terveznek. Így kötnek ki Isztambulban, Sándor hibájából belekeveredve az ottani bonyodalmakba.

Hőseink érezhető fejlődésen mennek keresztül. Sándor egyre felelősségteljesebbé válik, az egyértelmű dolgok mellett viszont még mindig simán elmegy, úgymint hogy Dylan igazából Deryn és lány. Deryn továbbra is megmaradt annak a józan eszű és találékony lánynak.

A szerelmi szál jelen van a regényben, igaz elég egyoldalúan, inkább Deryn részéről, aki csakis azért megy Isztambulba, hogy segítsen Sándor hercegnek. Féltékenykedik is eleget a színen feltűnő Liliten, aki amellett, hogy felvállalja lányságát, egy forradalomvezér lánya, és igen jól tud harcolni, és a barkács gépekhez is ért. Ezt a részt nagyon jól kezeli Westerfeld, mivel szereplőink igazán szimpatikusan, az életkorukhoz mérten kicsivel érettebben kezelik az érzelmeiket, bár néhol még kiütközik a fiatal koruk. De szerintem ez nem róható fel nekik. Meg egyébként sem a szerelmi szál a fő vonzerő ebben a trilógiában.

A legmegragadóbb a regény világában a világkép. Isztambul ábrázolása annyira megkapóan sokrétű, megfűszerezve a sajátos atmoszférájával. Sok nemzetnek ad otthont, akiknek megvan a saját nyelvük, kultúrájuk és újságjuk is. Ebbe a világba tolakodnak be a németek, akik háttérirányítást akarnak szerezni Isztambulban és a saját oldalukra állítani a birodalmat a háborúban. Mivel Törökország inkább barkács-jellegű, ezért itt a steampunk gépek dominálnak, amikkel egyszerűen nem tudtam betelni, mert ha léteznének biztosan akarnék egy ilyet vezetni. Egy elefántbaldachinon utazni kicsit veszélyes lehet forradalmi időkben, mégis kihagyhatatlan élmény. Még rengeteg másfajta barkács közlekedési eszköz dülöngél Sztambul utcáin: többségük állatokra pl. tevére vagy szamárra hasonlít, vagy vízibivalyra, sőt még omnibusz méretű fém szkarabeusszal is találkozhatunk, de emberre hajazó, vasgólemnek nevezett gépekbe is belefuthatunk, vagy csak sima barkács léghajókba. 

Ezek még a kisebb válfajú gépek, a szultánnak külön bejáratú óriásszobra van, ami az ő mozdulatait utánozza; és egy Tesla-ágyú, ami egy nagy villámfejlesztőgép. 

Darwinista lényekből sajnos csak kettő ismerünk meg: a Behemót, amit Churchill nem akart átadni mégsem az egyezség ellenére sem az oszmánoknak. Egy ilyen félelmetesen halálos, csápokkal ékeskedő, hatalmas, krakenszerű tengeri lény tényleg valódi előnyt biztosító hadi fegyver lehet. A másik koholt lény az életlátó lórit, akit Sándorék Bovrilnak neveznek el (meg később egy másik lóri is feltűnik), és nagyon édes, imádnivaló és tényleg meglátja a dolgok lényegét. Csak néha az emberek maguk nem elég „éleslátók”, hogy ezt észrevegyék, vagy rájöjjenek mit is akar közölni.

Új szereplőink közül említésre méltó Eddie Malone, amerikai újságíró, aki nagyon rámenős és pofátlanul képes kizsarolni információkat cserébe a titoktartásáért. Zaven, a forradalmárok bátor vezére, az anyja a bölcs Nene, és a lánya, a harcias Lilit. Ők hárman aktívan részt vesznek a törökországi forradalomban, és az utóbbi kettő a tervezett csatában is helytáll és harcol a maga módján. Közülük Lilit lett a legjobban és legérdekesebben ábrázolva. Egy valakit hiányoltam csak egy kicsit: Volger gróf bár keveset volt jelen a könyvben, igaz amikor mégis szerepelt, az eléggé ütött.

A borítóterven ezúttal Deryn szerepel, és el kell mondjam, ismét hihetetlenül jól sikerült. Maga Deryn ábrázolása nagyon szépen igazodik az eredeti rajzok stílusához, itt színesben, a háttérben sok kis apró és lenyűgöző utalás, elem látható. Nem csoda, hogy külföldön mindenki minket irigyel. Scott Westerfeld-nek is bejött a magyar borítóterv, és a honlapján is csak elismerő véleményeket lehetett róla olvasni. Ezúton is gratulálok Vass Richárdnak az újabb kitűnő borítótervéhez. Már alig bírom kivárni, hogy milyen borítóval lep meg minket a trilógia harmadik részéhez.

A Leviatán-trilógia befejező, harmadik része karácsonyra várható. Ennél nem is tudnék szebb karácsonyi ajándékot elképzelni. (Kivéve persze, ha talán extra kedvezménnyel lenne előrendelhető.) Már most felírtam magamnak a karácsonyi kívánságlistámra, és kíváncsi vagyok, hogy milyen fantasztikus borítótervvel rukkol majd elő nekünk Vass Richárd.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc karakter: Deryn, Lilit, Volger, Sándor

Tetszett: Imádtam a sok steampunk gép leírását, meg a barkács harcokat. Bovril, az éleslátó lóri annyira cuki volt. Tetszett, hogy egyre inkább előtérbe került a szerelmi szál, mégsem tűnt nyálasnak. Stb.

Nem tetszett: -

Borító: 5/5 pontból

Kiadás: Ad Astra Kiadó

Oldalszám: 592

Fordította: Kleinheicz Csilla

Könyvjelző játék - Eredményhirdetés

Hétfőn (tegnap) este 20 órakor zárult le a Hannu Rajaniemi által szignált, saját gyártású,  magyar borítós, laminált könyvjelzős játékom.

Egy kép a nyereményekről (2 db Kvantumtolvajos, 2db Fraktálherceges könyvjelző):

Akik pedig a könyvjelzőket nyerték:

A 2 db Kvantumtolvajos könyvjelzőket nyerték:

GYURIS MÓNIKA

és

BRABANTI VIKTÓRAI

A 2 db Fraktálherceges könyvjelzőket nyerték:

ÉLŐ ANDI

és

DARVAI NIKOLETTA

GRATULÁLOK NEKTEK!

Használjátok nyugodt szívvel majd a könyvjelzőtöket.

(Vagy csak tegyétek ki mutogatni egy vitrinbe.)

A nyerteseket e-mailben is értesítem.

Mindenkinek köszönöm a játékban való részvételt!

A nyerteseket ismét a The Hat nevű program segítségével sorsoltam hétfő este.

Várható könyvcsemegék a 2013-as Ünnepi Könyvhétre

Idén a második rangos könyves rendezvény a 83. Ünnepi Könyvhét és a 12. Gyermekkönyvnapok lesznek 2013. június 6-10. között. 

Már megszokhattuk, hogy a kiadók mindig rengeteg újdonsággal rukkolnak elő direkt a Könyvhétre időzítve néhány érdekesebb könyvük megjelenését. Ahogy közeledik az esemény úgy rántják le a leplet a kiadók is a megjelenő könyvek címéről, tartalmáról, borítójáról, ezzel is még jobban csábítva a már türelmetlenül várakozó olvasókat a könyvek előrendelésére. 

Előbb lássuk az Agave Kiadó könyvheti kínálatát:

Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó

(Az Anita Blake-sorozat 19. része)

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban - már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró -, amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját. Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt...

(Már szinte hagyománynak mondható a kiadónál, hogy egy újabb Anita Blake-kötet megjelenését valamilyen könyves eseményre időzíti. Nem tudom, hogy megveszem-e ezt a kötetet, mert a végeláthatatlansága miatt már kezdi a sorozat elveszíteni nálam a varázsát. )

Scott Turow: Ártatlan

A márciusban kiadott Ártatlanságra ítélve után Scott Turow a regény közvetlen folytatásában, húsz évvel az eredeti történet után tér vissza Rusty Sabich-hez, Kindle megyébe. Két évtizede Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabich-et, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett.

A jelenben a hatvan éves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, melynek során nemcsak napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, hanem Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott küzdelmére.

Scott Turow 2010-es regénye méltó folytatása az 1986-ban írt első résznek: bírósági jelenetei, szereplői és a jellemábrázolás a jogi krimik csúcsára helyezik az Ártatlant.

(Előbb majd az Ártatlanságra ítélve, aztán majd ezt meglátom.)

László Zoltán: Egyszervolt

TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?

TALÁN JOBB IS ÍGY.

AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete.

Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.

Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek.

A hatvani születésű, ám régóta Budapesten élő László Zoltán nem új szerző: az 1990-es évek legvége óta jelennek meg írásai, a 2000-es években pedig négy regénye is napvilágot látott a sci-fi és urban fantasy zsánerein belül. A Könyvhéten érkező Egyszervolt az eddigi legkiforrottabb, legambíciózusabb műve: a magyar népmesék ismert figurái elevenednek meg napjaink Budapestjében egy lebilincselően izgalmas történetben. Többek közt iratmániás hétfejű sárkányok, parlementi képviselőket manipuláló óriások és a rettenetes kis gömböc jelenik meg egyik napról a másikra egy patológiai osztályos dolgozó fiatal férfi életében, aki emiatt ködös múltja és gyermekkora felfedzésére indul, a kalandját ráadásul tudományos fantasztikus utalások és legalább két potenciálos barátnő kíséri.

(Érdekesnek tűnik a könyv témája és a magyar népmesei elemek kombinálása a mai modern városi jelleggel. Talán beszerzős lesz, vagy inkább kölcsönkérős, de elolvasni mindenképpen majd elfogom.)

M. C. Scott: Róma - a király eljövetele

A Róma-sorozat 2. része

Kr. u. 65: Sebastos Pantera, Néró császár kéme, mindennél veszélyesebb küldetést vállal. Magányos vadászként, alig néhány emberben bízva kell felkutatnia és a szigorú igazságszolgáltatás elé állítania a Római Birodalom legveszedelmesebb emberét. Az ellenfele nem más, mint Szaulosz, akinek lelkét személyes természetű gyűlölködések és hamis hitek gyötrik. Szaulosz, aki most egy egész római provincia elpusztítását tűzi ki célul. A rendkívül éles elméjű, irgalmat nem ismerő embert egyedül a teljes győzelemről elképzelt víziója vezérli - nem törődve azzal, hogy hány ember halálát, és mekkora pusztítást hozna magával egy ilyen hadjárat. Kettejük között áll a berber Iksahra, a vadász. Szépséges és halálosan veszélyes nő, akinek el kell döntenie, ki mellé álljon, ha meg akarja bosszulni az apja halálát. A véres harcot egy királyi város palotája és egy sivatagi sziklaerőd falai között kell megvívni a két embernek, akik mindent megnyerhetnek -- és egy királyságot veszíthetnek el...

M. C. Scott Róma-sorozatának a második része ugyanazokat az izgalmakat, fergeteges akciójeleneteket és okosan felépített történetet ígéri, mint A római kém.

(M. C. Scott történelmi regényeibe még egy jó ideig nem lesz alkalmam belekóstolni a tetemes mennyiségű rám váró elolvasandó könyveim miatt.)

John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről

50. évfordulós ünnepi kiadás 

Amikor Alec Leames utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leames-re van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe...

John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában adja közre ismét. A kötet ezen felül tartalmazza még a szerző két új írását is: az egyiket a nagy sikerű film létrejötte kapcsán írta, a másikat pedig annak alkalmából, hogy a regény fél évszázada jelent meg és vált a műfaj talán legnagyobb klasszikusává.

(Egyszer, talán, ha nagyon nem lesz más olvasnivalóm kölcsönbe. )

+ Egy kis plusz:

Sajnos nem a Könyvhétre jelenik meg, viszont a magyar olvasók nagy örömére is, a külföldi megjelenéssel egy időben vehetjük kézbe 2013. június 18-án Neil Gaiman új könyvét, aminek megfilmesítése jogai már el is keltek. 

Neil Gaiman: Óceán az út végén

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE 

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. 

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

(Egyértelműen kell majd belőle egy saját példány, aminek azon melegében ahogy megszereztem neki is állok elolvasni betűtől betűig. Neil Gaiman zseniális író, nagy fantáziával, és ellenállhatatlan témákkal. )

Vessünk egy pillantást az Ad Astra Kiadó ajánlataira:

Lőriczy Judit: Ingókövek

Sztálingrádot elátkozta a neve. A németek és szovjetek több százezer áldozatot követelő csatájáról mindenki hallott már – ám a másik, melyet a város és a halál vívnak egymással, évszázadok óta folyik, és mind a győzelem, mind a vereség lelkekbe kerül… Wilhelm Galler, a magányos mesterlövész életre kelő szobrok és különös látomások között bolyong a néptelen városban; Wolfgang Lindt hadnagy a lelkét elemésztő emlékek elől menekülne, ám Sztálingrád nem ereszti; Galina, a pilótanő a Volga túlsó partjáról száll az elátkozott vidék fölé; a sztálingrádi Vaszilij pedig ismeretlenné vált utcákon kísérti a sorsot – és próbálja lefizetni a végzetét. Négy ember, szembenálló felek, akiket azonban mégis összeköt a közös sors és a láthatatlan gúzs, amelyet Sztálingrád font köréjük.

(Nagyon felkeltette a figyelmem ez a könyv, és nem csak azért mert egy picit hasonlít a Marija Morevnához, hanem mert érdekel, hogy milyen lehet annak a magyar írónőnek a regénye, akit az Ad Astra elég ígéretesnek talált, hogy első magyar szerzőjeként kiadja.) 

Jane Roger: Jessie Lamb testamentuma

Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

A könyvből itt olvashattok egy kis részletet. 

(Már vártam egy ideje, hogy megjelenjen magyarul, még angolul tűnt fel nekem a történet, de úgy gondoltam várok még vele, aztán hirtelen megjelenik magyarul. Egy komoly tinidisztópiás könyv fantasztikusan szép borítóval. Kell-e ennél is több, hogy kinyissam érte a pénztárcam? )

Még további 2 könyv jelenik meg az Ad Astra Kiadótól a Könyvhétre:

Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén
Paolo Bacigalupi: Ship Breaker 
(A felhúzhatós lány elolvasása után az író ezen könyve a kosaramban fog landolni.)

Amint lesz róluk ismertető és magyar borítóterv, azt is kiteszem a blogomra. 

Végül egy kis betekintés a Fumax Kiadó
 Könyvhétre várható megjelenéséire: 

Michael J. Sullivan: Az elfek tornya - Avempartha

(Riyria-krónikák 2.)

A TITKOT EGY TORONY REJTI.

A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.

A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám a szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…

Az elfek tornya a magával ragadó Riyria-krónikák második kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy-jévé vált.

(A sorozat tavaly lett a személyes kedvencem. Nagyon vártam már a folytatásra, ezért már alig bírom kivárni, ami végre a kezembe vehetem ezt a példányt. Igazán örültem, hogy a kiadó a francia kiadás borítótervei mellett döntött, mert Marc Simonetti festményei varázslatosan szépek. Itt lehet megnézni még több gyönyörűséges munkáját.) 

További 2 könyvet tervez még kiadni a kiadó, bár ez a kettő nem biztos, hogy kész lesz a Könyvhétre:

UPDATE! 
A Fumax Kiadó pont ma (05.09.) tette közzé, hogy bár kicsit drágán, de sikerült megvenniük a Leviatán ébredése eredeti borítóját. Ennek örülök, mivel nekem bejött az eredeti borító, bár biztos vagyok benne, hogy ha sajátot csináltak volna hozzá, az is  jól sikerült volna. A fülszöveg meg a saját fordításom az angol változatéról, nem biztos, hogy profi lett, de a lényeg átjön belőle. 

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Az emberiség már gyarmatosította a bolygókat – bár a csillagközi utazás még mindig kívül esik a hatókörünkön,  a naprendszer viszont kolóniák sűrű hálózatává vált. Azonban még vannak feszültségek – az ásványokban bővelkedő külső bolygók nehezményezik a Földtől és a Marstól, és attól a politikai és katonai ütéstől való függésüket, amivel hatalmat gyakorolnak a Zónán innen és túl. Nemsokára, amikor Jim Holden kapitány jégbányásza rábukkan egy gazdátlan, elhagyott hajóra, felfedez egy titkot, ami azzal fenyeget, hogy az egész rendszert háborúba sodorja. Titkon megtámadva egy a Mars flottához tartozó hajó által, Holden-nek találnia kell egy utat, hogy rájöjjön a támadás mögötti indítékokra, megállítson egy háborút és meglelje az igazságot egy óriási összeesküvés mögött, ami az egész emberi fajt fenyegeti. 

Kathy Reichs: Virals - Fertőzöttek

(Egy újabb vírusos disztópiás könyv, amit már csak a többivel való összehasonlítás miatt is a magaménak kell minél előbb tudnom. Remélem, hogy hamarosan majd láthatjuk a könyv borítótervét.)

Róluk is, mihelyt lesz új információ jelzem itt a blogomon. 

Összegzésül: 

Tehát izgalmakban ismét nem lesz hiány a Könyvhéten. Hiszen már ilyen korán is láthatóan halomnyi ígéretes és csábító könyv megjelenése várható.  Néhány közülük a saját beszerzési listámra is felkerült. Nem kis várható anyagi romlás közelbe döntve ezzel engem.

Míg várakozunk, kezünket előre dörzsölgetve, és pénztárcánk látványos megvékonyodását siratva a nagy eseményre, addig sem unatkozhatunk, hisz a kiadók bőven ellátnak minket információkkal (tartalmakkal, borítókkal, részletekkel) a hamarosan megjelenő könyveikről, amikkel elüthetjük az időnket. 

Dedikált könyvjelző nyereményjáték

Újabb nyereményjátékot hirdetek a blogomon!

Ezúttal dedikált könyvjelzők vannak soron.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legnépszerűbb ifjú szerzőjétől: 

Hannu Rajaniemi-től

A nyeremény tárgyai a következőek:

2-2 db az író által dedikált, saját készítésű laminált Kvantumtolvajos és Fraktálherceges könyvjelzők.

Tennivalók, hogy részt vegyetek a játékban:

Válaszoljatok az alábbi 2 kérdésre a könyvekhez kapcsolódóan:

Kvantumtolvaj
1, Melyik bolygóra utazik Jean le Flambeur felkutatni régi önmagát?
a, Szaturnusz
b, Mars
c, Föld

Fraktálherceg
2, Ki készítette a Fraktálherceg borítóképét?
a, Sánta Kira
b, Havancsák Gyula
c, Vass Richárd

Aki csak az egyik könyvjelzőért szeretne játszani, elég ha csak az adott könyvjelzőhöz tartozó kérdésre küldi el a választ.
Például:
Ha valaki egy Kvantumtolvajos dedikált könyvjelzőt szeretne, akkor az email tárgya legyen:
Könyvjelző  játék - Kvantumtolvaj. Ekkor természetesen csak az első kérdésre kell elküldeni a választ.
Ha valaki mindkettő könyvjelző egyik példányáért szeretne játszani, akkor az email tárgya így nézzen ki: Könyvjelző játék: Kvantumtolvaj, Fraktálherceg. Ebben az esetben mindkét kérdésre várom a választ az e-mailben.
Dupla eséllyel indulnak azok a játékosok, akik regisztrálnak a blogom Rendszeres olvasói közé. (Lásd a blogom alján.) Ez persze egyáltalán nem kötelező. Csak aki nagyon szeretne nyerni, és regisztrál, kétszer kerül majd bele a virtuális kalapba.
Tehát mivel 4 könyvjelzőért megy majd a játék a 2 hét során, ezért 4 szerencsés nyertes nevét fogom közzétenni végül a blogomon.

Az e-mailben magában tehet a következőknek kell szerepelniük:
Név: (lehet valódi, vagy becenévnév, ezt teszem majd ki blogra az eredményhirdetéskor)
Válasz(ok):
{Blogomon regisztrál név: }

A válaszokat 2013. május 13-án 20 óráig a szilmariellapjai@gmail.com címre küldjétek el. Minden játékostól csak egy megfejtést fogadok el. A nyertest e-mailben értesítem, nevét a helyes válaszokkal együtt közzéteszem majd az eredményhirdetéskor itt a blogomban. Ismét a kalapos programmal fogok majd sorsolni. A postaköltséget természetesen én állom.
Sorsolás: 2013. május 14-én reggel 8-kor. 

Játékra fel!

Benyomások: XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

A tavalyi Könyvfesztivál után egyértelmű volt, hogy az ideire is muszáj kimennem. Szerettem volna szinte mindegyik nap kiugrani, de ez nem volt lehetséges, így egy napot tűztem ki, amikor viszont szinte egész nap kint leszek. Ez a nap lett a szombat, mely napon amúgy is több csábítónál csábítóbb kínálkozott. Meg is terveztem előre a napomat, hogy milyen programokhoz és standokhoz kell feltétlenül elnéznem.

Legnagyobb örömömre állandó társaságom is akadt könyvfesztiváli örömök mellé Nita_Könyvgalaxis személyében. Vele együtt vágtunk bele egy könyvmoly számára szinte kötelező kalandos napba.

Első utunk a B épületbe vezetett az Ad Astra és a Moly közös standjához. (Megjegyzem ez utóbbi társulásnak is nagyon örültem.) Rögtön el is merültünk az Ad Astra Kiadó szebbnél szebb kiadványainak csodálatában és a beszerzésekben. Nem siettük el a nézelődést, hisz ezen az egy standon

Én a következőkkel gazdagodtam: Kvantumtolvaj, Fraktálherceg, Behemót, az utóbbi kettőnek a bögréjével, egy cuki moxys kulcstartóval, meg sok Ad Astrás könyvjelzővel. Sajnos itt kis is merítettem a Könyvfesztiválra tervezett keretem, amit nem bánok, bár később szinte majd megszakadt a szívem még pár másik (na jó inkább rengeteg) vágyott, vagy érdekesnek tűnő könyvért.

Ezután elindultunk a Hannu Rajaniemis beszélgetésre, amire a nagy érdeklődő tömeg, és a terem kicsi befogadóképessége miatt még a küszöbig sem jutottunk el. Ám hála az Ad Astra Kiadónak, a beszélgetés felvételét később majd meg lehet nézni így mégsem maradunk le róla teljesen. 

A beszélgetés figyelése helyett inkább úgy döntöttünk, hogy kicsit felfedezzük, miket rejteget még a fesztiváli sokaság. Rögtön rábukkantunk egy igazi látványosságra a Geopen standjánál a „könyvszék” képében. Ha nem könyvekből és polcokból lenne összeállítva szívesen megpihentem volna rajta. Látványnak sem volt utolsó, ahogy az Európa Kiadó standjának tetején díszelgő stílusos óriáskönyvek mellett sem lehetett szó nélkül elmenni. Mivel idefele jövet nem értünk rá megnézni a szabad téren elhelyezkedő standokat, ezért kimentünk egy kicsit levegőzni és nézelődni. A Galaktika standjánál is jobbnál jobb könyvek kínálták magukat, a régebbiek 40%-os, az újak meg 25%-os kedvezménnyel.

Majd mennünk kellett, mert még a kezdete előtt oda szerettünk volna érni a Hannu Rajaniemi dedikálásra. Sikerült pont a kirakott dedikálós asztal jó oldalára állnunk, így benne voltunk az első ötben a dedikálós sorban. A sor egyre inkább hosszabbodott, és nemsokára Hannu is megérkezett. Hozott a laptopján egy előző nap összeütött programot, ami az emberek nevéből könyvcímeket párosítva kidobott egy új regény-, vagy novellacímet. Ezeket a személyre szóló dedikálás mellett, szintén beleírta a könyvek elejébe. A már szinte Nílus folyónyi méreteket öltő sor miatt csak az néhány embernek generált az író saját regény-, novellacímet, mert rájött, hogy így is jó sokáig el fog tartani, amíg végez. Mivel, szerencsésen, ötödikként kerültem sorra, nekem is jutott saját regénycím. Közben átadtam Hannunak a saját készítésű, természetesen magyar borítójú Kvantumtolvajos és Fraktálherceges, könyvjelzőimet. Láthatóan nagyon örült nekik, miközben megköszönte az ajándékokat. Emellett nagyon kedves, közvetlen és vicces volt, míg zavaromban azért próbáltam gyorsan néhány szót beszélgetni vele. A dedikálás befejezte után még egy kicsit álldogáltunk és beszélgettünk a stand körül. A kérdezősködőket felvilágosítottuk, mi folyik itt éppen (mondhatni inkább reklámoztuk), és jóleső módon pár ember sikerült is rávennünk, hogy megvegye Hannu valamelyik (vagy mindkét) könyvét, és hősiesen beálljon a sorba dedikáltatni. 

Közben sok mollyal összefutottunk, most nem listázom a nevüket. Nagyon örültem mind a régi, mind az új arcoknak, hogy találkozhattam velük. Sok kitartást kívántunk az Ad Astrásoknak, majd kimentünk pár molyismerőssel a parkba, hogy élvezhessük a napsütést, és egy kis erőt gyűjtsünk még pár környi nézelődéshez. Eljutottunk a D épületbe is, ahol megcsodáltuk a Könyvmolyképző legújabb példányait egy külön polcon, a régiekkel karöltve. Eltaláltunk a Ciceró standjához, ahol én kigyönyörködtem magam többek Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet című könyvében. Szerettem volna megvenni, ha maradt volna még rá keretem, de ami késik nem múlik, úgyis nemsokára itt a Könyvhét is.

Az előzetes tervem az volt, hogy az egyórási Könyvmolyképző titkai című előadást nézem meg, végül változtattam rajta és helyette a fél kettőkor kezdődő beszélgetésre ültem be Ignacy Karpowicz lengyel íróval az Égiek és Földiek című könyvéről. Utólag igazán örülök, hogy így tettem, mivel nem sok ilyen profi beszélgetést hallgahattam végig, ugyanis az író mindig éppen annyit válaszolt, szépen adagolva, amennyit a szinkrontolmács kényelmesen le tudott fordítani. Az írónak  válaszai is érdekes és szokatlanok voltak, fergeteges humorral fűszerezve, ami a könyvéből is kitűnik a beszélgetésen hallottak alapján. A kiadó több érdekességgel is készült a beszélgetésre ellátogatóknak: mindenki találhatott a székén egy kínai szerencsesütit (könyves kapcsolat),  meg egy prospektust a kiadó kiadványaiból. A másik érdekesség, hogy a könyvből László Zsolt színész olvasott fel részleteket. Nem csoda, ha utána kis társaságunknak az első útja rögtön a beszélgetést követő dedikálásra vezetett, ahol páran   bűnösen el is csábultak és megvették a kicsit sem vékony könyvet és dedikáltatták. 

A délután maradék részében sétálgattunk, elmentünk enni és inni, és még nézelődni néhány utolsó környit, hátha még maradt volna valami a Könyvfesztiválon, ami esetleg kimaradt. Sajnos nem maradhattam tovább a többiekkel, mert mennem kellett, de így is örültem, hogy velük lehettem egy darabig.
Kihagyhatatlan élmény volt! Köszönöm a Könyvfesztivál szervezőinek, hogy lehetővé tették ezt az egészet! Örültem annak, hogy sikerült sok-sok régi ismerőssel összefutnom és beszélgetnem, és még néhány új arcot is megismernem. Remélem, hogy majd a Könyvhéten ismét tudunk találkozni. Én biztosan ott leszek, valószínűleg ismét csak szombaton.

Végezetül itt van egy kép az összes fesztiváli szerzeményemről: