Minden egy kutyával, meg a
labdájával kezdődik. Majd egy levéllel folytatódik Anglia leghíresebb
magándetektívjéhez: Hercule Poirot-hoz. Aki a következő dolgokról híres: minden
eddigi ügyét megoldotta, az ügyek megoldásában a „kis szürke sejtek” segítik az
emberi pszichológiát alapul véve, belga (és nem francia), pedáns, rendmániás,
kakaót és mentalikőrt iszik tea és pl. whisky helyett, van egy társa Hasting
kapitány, egy titkárnője Miss Lemon, egy rendőrfelügyelő ismerőse Japp
felügyelő, na meg hogy el ne felejtsem az egyedi bajuszáról.
A levél egy Emily Arundell nevű
idős hölgytől érkezett. Poirot figyelmét az kelti fel, hogy a levél dátumozása
és megérkezése között hetek teltek, továbbá hogy a levél igazán nem is szól
semmiről, csak egy gyanúról, aminek kiderítésére az idős hölgy Poirot
segítségét és diszkrécióját kéri. Poirot el is megy kideríteni a furcsa levél
rejtélyét, ám mire odaér, kiderül, hogy az idős hölgy már meghalt nem sokkal a
levél megfogalmazása után. Ráadásul új végrendeletet írt, amiben a vagyonát a
családja helyett a szintén idős társalkodónőjére hagyta. Poirot érdeklődősét
meg jobban felkelti az eset, így nyomozásba kezd. Sorra felkeresi az ügy
érintettjeit, az elején pár hazugsággal és hamis személyiséggel kezd neki, amit
a túl őszinte és naiv társa Hastings kapitány kicsit elítél. Ahogy egyre többet
tud meg, úgy bontakozik ki előttünk is az eset minden részlete, a lehetséges
gyilkosjelöltek jelleme. A végén az írónő még egy kis elterelő csavart is bedob
a megoldás előtt, amit természetesen a szokott módon Poirot tár elénk az ügy
érintettjeit egybegyűjtve, leleplezve minden részletet és a gyilkos kilétét is.
Maga a gyilkos kiléte kicsit meglepett, mert valahogy nem sikerült rájönnöm
(bár a gyanúsítottjaim között volt), pedig tényleg csak a pszichológián múlt a
megoldás.
A történet egyik érdekessége,
hogy Hastings kapitány meséli el maga naiv, angol úriember, hétköznapi
gondolkodású módján. Így követhetjük, hogy ő hogyan vélekedik a dolgokról, ahogy
egyébként más egyszerű ember is tenné, és vele együtt próbálunk rájönni a
dolgok nyitjára. A másik érdekessége a regénynek, hogy itt feltűnnek egy Poirot
könyvhöz szokatlan, „elképzelt” párbeszédek a címben jelzett kutyával, aki egy
Bob névre hallgató aranyos foxi. Ezeket eleinte furcsa volt olvasni egy krimiregényben,
viszont feldobták kicsit a hangulatot és egy kis humort vittek a történetbe.
Ismét egy szórakoztató Poirot
könyv, aminek végigkövethettem az eseményeit és találgathattam a rejtélyeinek a
megoldásait, megfűszerezve ezen kívül egy kis különcséggel is, talán Poirot
személyének kiemelése miatt, vagy épp a különcsége miatti tiszteletből.
Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc
karakter: Poirot,
Hastings kapitány, Peabody kisasszony, Charles Arundell
Tetszett: Poirot nyomozási módszere; Bob, a foxi; az eset végén a kis csavar és a megoldás
Nem
tetszett: -
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Európa Kiadó, 2011.
Oldalszám: 336
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése