Scott Westerfeld: Leviatán

Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik.

Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra.

Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől.

Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél.

Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek.

Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.

Már sok jót hallottam a többi molytól a Leviatánról, így már nagyon vártam, hogy milyen lesz. Ez a könyv a Leviatán-trilógia első kötete. Műfaját tekintve ifjúsági steampunk regény. Egy valami lepett meg igazán mikor belefogtam a könyvbe, ez pedig a nagy betűméret (kb. 14-es) és a 1,5-es sorköz. Aztán tudatosodott bennem, hogy az ifjúsági címke miatt lett ilyen a könyv szerkesztettség, mivel így az ifjabb generáció számára is élvezhetőbbnek és könnyedebbnek tűnhet a regény, a maga több mint 500 oldala ellenére is. Nekem a Diaszpóra után megkönnyebbülés volt egy ilyen szellősebb könyvet olvasni. A könyv egyszerűen érdekes és olvasmányos volt. Ez szerintem nem csak attól lehetséges, hogy besorolható az ifjúsági kategóriába is, hanem még sokminden mástól is. Már elején beszippantott, szinte együtt sodródtam a lépegető hullámzó mozgásával, és együtt szálltam a medúzaszerű huxley-val.

A könyv váltott narrációban íródott, vagyis két főszereplő van, és ők mesélik el a saját szemszögükből a velük történő eseményeket.

Az egyik főszereplő Sándor Habsburg herceg, aki hirtelen lett árva, távoli családja, vagy inkább rokonai egyáltalán nem megértőek, csak apja hű hívei állnak mellette és segítenek neki. Egy leendő uralkodóhoz méltó nevelést kapott, mégis sokszor tapasztalatlan, naiv, és túl büszke meg gőgös egy kicsit. Sándor a barkácsokhoz tartozik, akik gépeket használnak a közlekedés, a harchoz és a mindennapi életüket is azok uralják. A könyvnek ez a rész adja meg az úgynevezett "steampunk" vonalat. 

A másik főszereplőnk Deryn Sharp a brit légierőhez felvételiző skót kadét. Egy nagy titka van: ő egy lány. Mégsem törődik a szabályokkal és a hagyományokkal, mivel apja repülésszeretetét örökölte, ezért eltitkolva valódi nemét, elkezd szolgálni a légierőnél. Mindezt családja megértésével, viszonylagos egyetértésével és támogatásával teszi. Hiába kapott lányhoz illő nevelést, mégis inkább fiúnak tetteti magát, csakhogy valóra váltsa az álmát, és repülhessen. Mivel Deryn a brit darwinistákhoz kötődik, ezért náluk génmanipulációval létrehozott néha mitológiai lények népesítik be a világuk legtöbb terét. Ezeket a DNS-koholmányokat a barkácsok, sőt még néhány darwinista nép tagjai is istentelennek tartják. 

Két főszereplőnkben egyaránt találtam szerethető, rokonszenves vonásokat. Talán azért is kedvelhetőek, mert egyszerűen csak emberek, nem szuperhősök, vámpírok, vérfarkasok, vagy bármi ilyesmik. Egyáltalán nem tökéletesek, és pont ez teszi a karakterüket hihetővé, mert hibákat követnek el, erőfeszítéseket tesznek, elfáradnak, megsérülnek stb.

A Leviatán világa nagyon lenyűgöző, és nem mellékesen elég aprólékosan kidolgozott. Nem beszélve a történetről, amihez foghatót, eddig még nem olvastam.

A barkácsok gépeinek leírása lenyűgöző, és némelyiket én is nagyon szívesen elvezetném. Igaz, ha elromlanak, vagy megsérülnek és nincs megfelelő alkatrész vagy üzemanyag, akkor már nem lehet velük közlekedni. Ennek ellenére kipróbálnék egy lépegetőt, vagy zeppelint, de egy Wotan-osztályú fregattot is.

Míg a darwinisták egy környezetvédőbb vonalat képviselnek a maguk koholt lényeivel. Még az "üzemanyag" utánpótlásuk a lényeknek is természetes módon történik, így csak ha nagyon súlyos sérülést kapnak, vagy meghalnak, akkor állnak csak végleg meg. Szerintem egyszerűen bámulatosak ezek a lények, különösen maga a Leviatán, meg a Huxley-lebegők, a farkas-tigrisek, a futárgyíkokat inkább kissé bizarrnak találtam. 

Mindezek mellett a könyv cselekménye egy igen kegyetlen, komoly és véres időszakba játszódik, egy alternatív I. világháború kitörésekor. A főszereplőink mégis két kamasz, két teljesen eltérő közegből, eltérő nézetekkel, akiknek az élete a háború kezdete mellett, épp sorsdöntő fordulatot vett. Ellensúlyozva a könyv komoly hangulatú témáját, Westerfeld fantasztikus és nagyon képies leírásokkal tárja elénk nemcsak az eseményeket, hanem a tájak, a barkács gépek és a darwinista lények leírását. A könyv cselekménye folyamatosan építkezik, könnyen követhető és eléggé akciódúsra sikerült, nemhiába sodródunk az eseményekkel, ami a gördülékeny szövegnek is köszöntő.

A Leviatán egy darwinista kreálmány, egy hatalmas repülő bálna, ami persze ennél jóval több, és a működése, élete is sokkal összetett és bonyolultabb, mint bármelyik általunk eddig ismert biológiai élőlényé.

"Egy óriási légbestia bukkant elő a szürke fellegekből, fény visszaverő, ezüstös háta csillogott a napfényben. Gigászi volt – nagyobb, mint a Szent Pál-székesegyház, hosszabb, mint az óceánjáró Orion csatahajó, amelyet előző héten a Temzén látott. A csillogó henger zeppelinre hajazott, de oldalán csillók mozgása pulzált és körülötte szimbióta denevérek és madarak rajzottak… A légbestia közelebb repült és Deryn már ki tudta venni a fajzat hasa alá függesztett gondolát. A parancsnoki híd ablakai alatt lassan élesebbé váltak a harminc centis betűk…Leviatán… A Leviatán testét egy bálna életfonalaiból alkották meg, de terveibe több száz másik fajt is beleszőttek, megszámlálhatatlan teremtmény kapcsolódott össze benne, akár egy stopperóra fogaskerekei. Koholt madarak rajai nyüzsögtek körülötte – felderítők, harcosok, élelmet gyűjtő ragadozók."

A Leviatán sok helyen előfordul, igaz inkább tengeri szörnyként. A Bibliában Jób könyvében így írnak róla: „fogai körül rettegés lakik”. „felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné az ember, hogy a tenger megőszült”.

A mitológiában is megtalálható a Leviatán alakja. Egészen az emberiség történetének kezdetein keletkezett közel-keleti mítoszokban is olvashatunk ilyen ősi tengeri lényekről. A görögöktől kezdve a vikingekig számtalan nép monda- és hiedelemvilágában megtalálhatók még ezek a tengeri szörnyek, és mindenhol jelentős szerepet kapnak.

A könyv attól is különleges, hogy tele van Keith Thompson gyönyörűséges fekete-fehér rézkarcszerű illusztrációival, amiket nem győztem nézegetni. A Leviatán-trilógiáról készült rajzait, és persze más egyéb munkáit is, itt nézhetitek meg. A Vass Richárd által tervezett borító meg csodaszép és tökéletesen illik a könyv hangulatához. A honlapján nemcsak az amerikai olvasók, hanem maga Scott Westerfeld is totál odavoltak érte.

Tetszett, hogy Westerfeld az Utószóban leírta, hogy mik a valóságban is megtörtént események, és mik azok, amiket ő tett hozzá. Ettől lett hitelesebb és még izgalmasabb a Leviatán alternatív történelmi világa.

Már alig várom, hogy kezembe vehessem a folytatást: Behemót, aminek a borítója szintén szemgyönyörködtetően szép lett, ezúttal Deryn Sharp-ot láthatjuk büszkén feszíteni, zöld alapszínnel a borítón.

A Behemót várható megjelenése április 18-án, a Könyvfesztivál első napján lesz.

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc karakter: Sándor herceg, Dr. Barlow, Volger vadgróf

Tetszett:

Nem tetszett:

Borító: 5/5 pontból

Kiadás: Ad Astra Kiadó

Oldalszám: 540

Fordította: Kleinheincz Csilla

Illusztrálta: Keith Thompson

Borítóterv: Vass Richárd

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Végezetül itt van először a könyv fantasztikus trailere: