2013. június 3., hétfő

Könyvcsemegék Könyvhétre bővítve képekben

Mióta megírtam az előző összegzőmet, több könyv is előbukkant a várható megjelenések hosszú listáján.
Most képekben összegzem őket kiadók szerint. Ismét kicsit szubjektív szemszögből. 
Aki egy bővebb listát szeretne látni a Könyvhétre megjelenő könyvekből, ajánlom Amadea blogjának hosszú összefoglaló listáját



















Ta-mia Sansa: A menekülés éve - Végre megjelenik!

Sansa-t a moly.hu-n ismertem meg. Később megtudtam, hogy sci-fi regényeket ír. Egy igazán egyedi sci-fi világot alkotott meg írásaiban, amik a Gender krónikák összegző nevet kapták. Már megjelent neki a Sötét Hórusz című könyve. Miután elolvastam a könyv rögtön kedvenc lett több dolog miatt is: kitűnő karakterábrázolás, egyedien felépített összetett világkép, lenyűgözően szórakoztató és olvasmányos fogalmazás, és még sorolhatnám, hogy mikkel nyert meg magának. Még a Forradások jelent meg tőle magánkiadásban, amiről szintén csak jókat mondhatok. Én is régóta drukkolok neki, hogy sikerüljön találnia egy kiadót, ami felismeri a tehetségét és felkarolja. Ez most végre megtörtént, ugyanis a Delta Vision Kiadó elhatározta, hogy kiadja az egész Gender krónikákat. A sorozat első része: A menekülés éve a Könyvhéten már kapható lesz (június 6-án jelenik meg).

A Delta Vision standjánál június 8-án 14 órától 16 óráig Sansa dedikálja is a megjelenő könyvet. Engem is ott fogtok találni terveim szerint a sor elején, vigyorral az arcomon, a kezemben a könyvet szorongatva.


A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.
A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.


A borító véleményem szerint csodaszép lett, a történetet meg alig várom, hogy olvashassam végre.

A könyv itt előrendelhető. 

2013. május 15., szerda

Scott Westerfeld: Behemót



Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A Behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.



A Leviatán-trilógia második része a Behemót. Már az első kötetet is imádtam, és igen valószínű volt, hogy a folytatással is hasonló, vagy még ilyenebb lesz a helyzet. Az utóbbi lett végül igaz, mivel a trilógia második része, még az elsőnél is jobban tetszett. Ennek okait mindjárt részletezem is. Ám előbb egy kis ízelítő: a könyv elején található ismét egy színes térkép Westerfeld alternatív történelmi Európájáról, megspékelve egy-két fantasztikus, és világképre jellemző elemmel.


Ugyanazzal az alternatív I. világháborús világképpel találkozunk, mint a Leviatánban, csak itt már javában zajlik a háború. Britannia és Franciaország vív harcot Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával. A történetünk ott maradt abba, hogy hőseink a Leviatán most már darwinista-barkács hibrid léghajó fedélzetén a még semleges, bár barkács lelkületű, de a darwinista lényeket sem elutasító Törökországba tartanak, azon belül is Isztambul városába. Mivel Sándorék helyzete kezd egyre feszültebb lenni, ezért szökést terveznek. Így kötnek ki Isztambulban, Sándor hibájából belekeveredve az ottani bonyodalmakba.
Hőseink érezhető fejlődésen mennek keresztül. Sándor egyre felelősségteljesebbé válik, az egyértelmű dolgok mellett viszont még mindig simán elmegy, úgymint hogy Dylan igazából Deryn és lány. Deryn továbbra is megmaradt annak a józan eszű és találékony lánynak.
A szerelmi szál jelen van a regényben, igaz elég egyoldalúan, inkább Deryn részéről, aki csakis azért megy Isztambulba, hogy segítsen Sándor hercegnek. Féltékenykedik is eleget a színen feltűnő Liliten, aki amellett, hogy felvállalja lányságát, egy forradalomvezér lánya, és igen jól tud harcolni, és a barkács gépekhez is ért. Ezt a részt nagyon jól kezeli Westerfeld, mivel szereplőink igazán szimpatikusan, az életkorukhoz mérten kicsivel érettebben kezelik az érzelmeiket, bár néhol még kiütközik a fiatal koruk. De szerintem ez nem róható fel nekik. Meg egyébként sem a szerelmi szál a fő vonzerő ebben a trilógiában.

A legmegragadóbb a regény világában a világkép. Isztambul ábrázolása annyira megkapóan sokrétű, megfűszerezve a sajátos atmoszférájával. Sok nemzetnek ad otthont, akiknek megvan a saját nyelvük, kultúrájuk és újságjuk is. Ebbe a világba tolakodnak be a németek, akik háttérirányítást akarnak szerezni Isztambulban és a saját oldalukra állítani a birodalmat a háborúban. Mivel Törökország inkább barkács-jellegű, ezért itt a steampunk gépek dominálnak, amikkel egyszerűen nem tudtam betelni, mert ha léteznének biztosan akarnék egy ilyet vezetni. Egy elefántbaldachinon utazni kicsit veszélyes lehet forradalmi időkben, mégis kihagyhatatlan élmény. Még rengeteg másfajta barkács közlekedési eszköz dülöngél Sztambul utcáin: többségük állatokra pl. tevére vagy szamárra hasonlít, vagy vízibivalyra, sőt még omnibusz méretű fém szkarabeusszal is találkozhatunk, de emberre hajazó, vasgólemnek nevezett gépekbe is belefuthatunk, vagy csak sima barkács léghajókba. 

Ezek még a kisebb válfajú gépek, a szultánnak külön bejáratú óriásszobra van, ami az ő mozdulatait utánozza; és egy Tesla-ágyú, ami egy nagy villámfejlesztőgép. 

Darwinista lényekből sajnos csak kettő ismerünk meg: a Behemót, amit Churchill nem akart átadni mégsem az egyezség ellenére sem az oszmánoknak. Egy ilyen félelmetesen halálos, csápokkal ékeskedő, hatalmas, krakenszerű tengeri lény tényleg valódi előnyt biztosító hadi fegyver lehet. A másik koholt lény az életlátó lórit, akit Sándorék Bovrilnak neveznek el (meg később egy másik lóri is feltűnik), és nagyon édes, imádnivaló és tényleg meglátja a dolgok lényegét. Csak néha az emberek maguk nem elég „éleslátók”, hogy ezt észrevegyék, vagy rájöjjenek mit is akar közölni.

Új szereplőink közül említésre méltó Eddie Malone, amerikai újságíró, aki nagyon rámenős és pofátlanul képes kizsarolni információkat cserébe a titoktartásáért. Zaven, a forradalmárok bátor vezére, az anyja a bölcs Nene, és a lánya, a harcias Lilit. Ők hárman aktívan részt vesznek a törökországi forradalomban, és az utóbbi kettő a tervezett csatában is helytáll és harcol a maga módján. Közülük Lilit lett a legjobban és legérdekesebben ábrázolva. Egy valakit hiányoltam csak egy kicsit: Volger gróf bár keveset volt jelen a könyvben, igaz amikor mégis szerepelt, az eléggé ütött.
A borítóterven ezúttal Deryn szerepel, és el kell mondjam, ismét hihetetlenül jól sikerült. Maga Deryn ábrázolása nagyon szépen igazodik az eredeti rajzok stílusához, itt színesben, a háttérben sok kis apró és lenyűgöző utalás, elem látható. Nem csoda, hogy külföldön mindenki minket irigyel. Scott Westerfeld-nek is bejött a magyar borítóterv, és a honlapján is csak elismerő véleményeket lehetett róla olvasni. Ezúton is gratulálok Vass Richárdnak az újabb kitűnő borítótervéhez. Már alig bírom kivárni, hogy milyen borítóval lep meg minket a trilógia harmadik részéhez.
A Leviatán-trilógia befejező, harmadik része karácsonyra várható. Ennél nem is tudnék szebb karácsonyi ajándékot elképzelni. (Kivéve persze, ha talán extra kedvezménnyel lenne előrendelhető.) Már most felírtam magamnak a karácsonyi kívánságlistámra, és kíváncsi vagyok, hogy milyen fantasztikus borítótervvel rukkol majd elő nekünk Vass Richárd.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!


Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: Deryn, Lilit, Volger, Sándor
Tetszett: Imádtam a sok steampunk gép leírását, meg a barkács harcokat. Bovril, az éleslátó lóri annyira cuki volt. Tetszett, hogy egyre inkább előtérbe került a szerelmi szál, mégsem tűnt nyálasnak. Stb.
Nem tetszett: -
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Ad Astra Kiadó
Oldalszám: 592
Fordította: Kleinheicz Csilla