Gail Carriger: Changeless – Változatlan

A második rész hozta az első színvonalát. Ugyanúgy tetszett a humor, a világfelépítés, a szereplők jelleme, meg egyszerűen szórakoztató nagyon a történet. Most egy kicsit lassabban olvastam, hogy tovább tartson. Hisz olyan soká jön még a folytatás!
Alexia most is ugyanaz a praktikus, eszes, néha botrányosan szókimondó, sok tekintetben modern felfogású természeten túli nő – immár Lady – , mint aki volt az előző kötetben.
Hiszen most is ahogy felmerül valamilyen rejtély, megoldatlan ügy, rögtön a kezébe veszi a nyomozást, ezúttal titkos államügyről lévén szó, hivatalos papírja is van hozzá. Bár nem csak a kötelesség meg a kíváncsiság miatt szeretné felgöngyölíteni az ügyet, hanem a férje iránti aggodalom miatt is. Bár ezt nem vallaná be magának, hisz ő olyan gyakorlatias.
Alexia és Lord Maccon közti párbeszédek most is sziporkázóak voltak. Szerintem rajtuk kívül (meg Ivyn kívül) mindenkinek feltűnt, hogy szerelmi házasság az övék. Ezért lepett meg a végén Lord Maccon viselkedése és gyanúsítgatása, amiért meg is haragudtam rá.
Még többet megtudhattunk a természetfelettiekről, meg a természeten túliakról is, bár közel sem annyit, amennyit jólesett volna az információ-, és kíváncsiság-éhségemnek. A steampunk technikai leírásokat meg egyenesen imádtam. Ha egy ilyen világban, meg abban a korban élnék, én is kékharisnya lennék.
Ami meglepő volt: a leszbikus szál, meg a végén Ivy meggondolatlan, a korhoz nem illő, váratlan, bár kétségkívül romantikus döntése.
Kedvenc szereplőim még a különös jelzőket használó, maga is különc Lord Akeldama, meg a csendes, okos, imádnivaló Lyall professzor.
Alexia esete, ami a végén kiderült, meg elég egyértelmű volt már szinte a legelejétől.
Már alig várom a folytatást, és remélem, hogy minél hamarabb jön is! Egy ilyen függővéget után pláne!

Történet: 4,5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter:  Alexia, Lord Maccon, Lyall professzor, Lord Akeldama.
Tetszett:  Maga a világfelépítés, hogy a Viktória korabeli Angliában léteztek természetfeletti lények, és nyíltan fel is vállalják létezésüket. A steampunk elemek pl. az étergrafikus átvivő (üzenettovábbító eszköz), Alexia új multifióunkciós napernyője stb.
Nem tetszett: Ivy és Tunstell évődése. A függővég. 
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Könyvmolyképző, 2012.
Oldalszám: 390

Neil Gaiman: Törékeny holmik

Nagyon kíváncsi voltam már a Neil Gaiman Törékeny holmik című művére. Főleg, hogy ez volt a 2. Gaiman könyv, amit olvastam.

Vegyes tetszést keltettek bennem a novellák. Voltak, amiket imádtam; voltak, amik annyira nem jöttek be; és voltak amikről nem tudtam eldönteni, hogy akkor most tetszik-e vagy sem.
Még sosem találkoztam ilyen novelláskötettel (amiben versek is vannak), pláne ilyennel, ami ennyire egyedien különös. Igen, különös. Mert a novellák többségére nem tudtam sokszor más jelzőt aggatni – a bizarron kívül, amivel megjegyzem nincs semmi bajom, bírom a bizarr dolgokat – annyira szokatlan volt Gaiman stílusa, amikről és és ahogyan írt. Egy Mikszáth novelláskötet után tényleg más. Modernebb, többrétegűbb, összekutyultabb (ezt persze jó értelemben értem), meg paradoxon és oximoron hatásúnak éreztem őket sokszor.





Kiemelem a kedvenceimet:
– Smaragdzöld tanulmány – ez totál levett a lábamról, egy Sherlock Holmes parodizáció. Méghozzá nagyon zseniálisan megírva. Szerintem simán írhatna Gaiman még pár ilyet, tuti lenne rá kereslet.
– Tündérverkli (szép vers, és én szeretem a szép verseket)
– Október a székben – Ez engem az 1980-as Tizenkét hónap című orosz mesefilmre emlékeztetett, ami az egyik legkedvesebb rajzfilmem. Ott is pont ugyanaz a helyzet: a hónapok körbeülnek egy tábortüzet és összegzik, hogy milyen volt nekik az idei év. Bár Gaiman-nál ez modernebb és persze átvittebb formában zajlik, kiparodizálva pár emberi karaktert, meg helyzetet, meg magát a történetmesélést és a végére odabigyesztve egy kis tanulságot meg bölcsesség-szerűt.
– A titkos kamra – kísértet-vers, ilyet sem olvastam még, de tetszetős
– Arcasincs Pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában – egy különös régies rémtörténet, ékül egy író küszködéseivel
– Emlékek és kincsek – első találkozásom a rejtélyes Alice Úrral, érdekes szelet egy sokat hányatott és közben keménnyé meg erőssé volt férfi életéből.
– A Tények Miss Finch távozásának ügyében – a címe alapján ismét egy SH-szerű novellára számítottam, aztán később olyan érzésem volt, mintha DS egy Kárhozottak Cirkuszának a paródiája lenne egy kis extrával meg Gaiman-elemekkel.
– Harlekin szeret – ez a bizarrsága és meglepő vége miatt tetszett meg
– Susan problémája – Narnia kapcsolat, kell még valamit magyaráznom? :D
– Utasítások – egy kincskeresős regénynek simán lehetne az alapja ez a vers
– Tizenöt nagyarkánum a vámírtarot-ból – kell nekem egy ilyen vámpírtarot, a Gaiman szövegekel a hátukon!
– Góliát – Mátrix paródiája, meg volt egy olyan érzésem azzal az űrbéli dologgal kapcsolatban, mintha egy kis Star Wars is lenne benne. Az analógia mindenesetre átjött.
– A napmadár – nagyon bizarr és sok helyenként undi, a végére valahogy mégis ráéreztem, mert szerintem úgy lett volna poén, vagy csak eddigre már megszoktam Gaiman egyedien szokatlan stílusát
– Aladdin a kalapból – imádom az Ezeregy éjszaka meséit, ez a vers meg kellően visszaadja a könyv alaphangulatát
– A völgy császára – ez alapján a részlet alapján alig várom már, hogy olvashassam az Amerikai istenek-et! :)

Történet: 4/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: volt egy pár
Tetszett: a novelláskötet felépítése, az SH-novella imitáció, meg a Narnia-hoz kapcsolódó novella, stb.
Nem tetszett: A novellák minőségének váltakozása, bár lehet, hogy ez adta a kötet egyedi dinamikáját.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek, 2008.
Oldalszám: 320

Lengyel Dávid: Kozma András naplója

Jó ötlet volt a napló formátum. Jobban átjött Dávid egyénisége, meg még kaptunk elvétve pár plusz információt A jóslat-hoz képest. A laktanya rajza meg igazán egyedi és nagyon értékeltem. Egy nagy piros pont jár érte, így volt okom vissza-visszalapozgatni. Egyéb érdekességek még az internetes cikkes meg blogos bejegyzéses idézetek, amik hitelesebbé teszik a könyvet. Ezt érdemes lett beletenni A jóslat-ba is. Sanyi, a zombi meg… meglepő, és egyszerűen halálian ötletes.
Viszont a nyelvezettel ismét voltak gondjaim. Néhol túl erőltetettnek éreztem, máshol meg próbált modern fiatalos beszédet használni, ami sajnos inkább csak a sok káromkodásban sikerült neki. Máskor meg mintha átesne a ló másik oldalára és kissé elavult kifejezéseket ad szereplői szájába, amik van amikor még a karakterekhez sem illenek.
A szerelmi szálat ismét nem sikerült átéreznem, annyira… gyerekes. Ők már fiatal felnőttek. Nem viselkedhetnek ennyire szűziesen. A könyv témája alapján persze nem a szerelem a fontos az apokaliptikus világvége mellett. De ha már van szerelmi szál, az legyen komolyabb, az életkornak megfelelő, és döntse el az író, hogy mennyire szeretné, ha mély lenne, és kb. úgy ábrázolná az érzelmeket. Vagy egy napló esetében olyan szavakat adnának a főhős szájába, amiből levonhatjuk a következtetést, hogy hogyan érez.
Érződött ezen a naplón, hogy fejlődött Lengyel Dávid írási stílusa. Meg az extrák, meg a napló formátum feldobta a könyvecskét. Bár még mindig van mit fejlődnie a stílusának, a fogalmazásának, a nyelvezetének, és a karakterábrázolást is helyenként el kéne mélyíteni egy kicsit. Csak csiszolgatnia kellene még, és jobb lesz.
Sanyit meg remélem, hogy majd talán valamikor viszontláthatjuk! 

Történet: 4/5 pontból
Karakterek: 3,5/5 pontból
Kedvenc karakter: Sanyi
Tetszett: laktanya rajza, internetes cikkek, blogos bejegyzések
Nem tetszett: kevésbé átérezhető gyenge szerelmi szál, sok helyen a nem jól használt vagy erőltetett nyelvezet
Borító: 4,5/5 pontból
Kiadás: Magánkiadás, 2012.
Oldalszám: 92

Julia Quinn: Ami Londonban történt

A Bevelstoke-trilógia 2. része sajnos kevésbé tetszett, mint az első.
Már előre tartottam ugyanis attól, hogy az első részben szereplő Olivia Bevelstoke lesz a női főszereplő. A lány karaktere kevésbé volt szimpatikus, mert bár hasonlóan az a tipikus naiv, hűséges, őszinte, talpraesett angol lány, viszonylag jó humorral, mint Miranda, mégis túl kíváncsi, nagyszájú, meg valahogy kicsit idegesítő volt számomra. 

Harry szimpatikusabb volt, lehet hogy azért mert nemesi származása ellenére hivatali munkát végez. Túl van egy nehéz frontra kivezényelt katonai időszakon is. Aztán miután hazajön még kémkedést is vállal, amit azért profibban is csinálhatott volna. De hát szegény szerelmes lett, meg ebből adódóan féltékeny és ez kissé elvonta a figyelmét a hatékonyabb munkáról.

Sebastian felolvasása haláli lehetett. Vagy legalábbis lehetett a nézők reakcióit olvasva. Bárcsak én is ott lehettem volna. Gyanús, hogy titokban vagy ő írta vagy szerkesztette azt a borzalmas könyvet, vagy titokban színészkedik, vagy valamilyen titkos felolvasó klub tagja. Más opció egyelőre nem jut eszembe.
Alekszej herceg meg a testőre Vlagyimir is frenetikusak voltak. Főleg miután többet megtudunk róluk. Igazából ott kezdett az egész könyv nagyon izgalmassá válni. Róluk szívesebben olvasnék még, mivel érdekel, hogy milyen lehet az orosz nemesség, vagy az ottani kémhálózat.
Szóval ebben a kötetben inkább maguk az események voltak számomra izgalmasak: a leselkedés az ablakból, a kémkedés, az emberrablás, megfejelve egy nagyon egyedi és humoros leánykéréssel.
Viszont csalódottan vettem tudomásul, hogy a 3. részben nem Winston Bevelstoke lesz központban, hanem Sebastian. Bár az ő történetet is repesve várom, de azért hiányolom, hogy szegény Winston-ról nem tudhatjuk meg, hogyan és kivel éri utol „happily-ever-after”.

Történet: 4,5/5 pontból
Karakterek: 4,5/5 pontból
Kedvenc karakter: Sebastian, Alekszej herceg, Vlagyimir
Tetszett: Ismét a könyv humora. Sebastian felolvasása biztos fenomenális lehetett. Meg az tetszett, hogy végre behoztak egy izgalmas témát, mint a kémkedés, meg az orosz kultúra.
Nem tetszett: néha Olivia viselkedése
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Gabo Kiadó, 2012.
Oldalszám: 400 

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója

A 2013-as évet egy újabb imádnivaló kötettel kezdtem Julia Quinn tollából.

Miss Miranda Cheever titkos naplója a Bevelstoke-trilógia első kötete.

Nagyon izgatottan vártam, hogy végre a kezembe vehessem az eddig megismert Bridgerton-világhoz kapcsolódó trilógia első részét. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz egy új családot megismerni, és remélhetőleg megszeretni.
Eleinte mikor nekikezdtem a Bridgerton-sorozatnak, kicsit nehezen tudtam elképzelni, hogy a korabeli szereplők modernebbül beszéljenek. De aztán belegondoltam, hogy végülis miért ne? 

Még mindig tetszik ez az 1800-as években játszódó Jane Austen-szerű világkép, amibe kicsit beljebb pillanthatunk Julia Quinn szemüvegét használva.

A könyv stílusa könnyed és humoros. Az eleje annyira bájos volt, főleg mikor a fiatal felnőtt Turner a csókkal kapcsolatban magyarázott valamit az akkor még 10 éves Mirandának.
Az a Turner, akit Miranda megismert, megváltozott, eléggé keserű irányba, és persze próbál tetszelegni a „rosszfiú” szerepében, de persze nem az, csak egy megbántott, megkeseredett férfi, akinek túl kell magát tennie bizonyos dolgokon, hogy végre visszarázódjon a normális kerékvágásba, igaz kicsit megváltozva. Hiszen azóta felnőtt, és az ember mindig változik egy kicsit.
Nagyon élveztem olvasni Miranda és Turner szócsatáit. Turner nekem egy kicsit Anthony Bridgerton-ra hasonlított jellemileg, meg aztán az ő helyzete, összekerülése Mirandával meg Francesca Bridgerton vadászházas jelenetére. Szóval van pár párhuzam a Bridgerton-sorozattal. Ettől függetlenül mégis egyedi vonásai és bája van a kötetnek.
Mindkét főszereplő személyisége szimpatikus volt. Miranda kedves, kitartó, kiáll maga mellett, ragaszkodó meg hűséges. Tumer meg makacs, keserű, racionális, gyanakvó, és ódzkodik attól hogy újra közel kerüljön egy nőhőz újra, amit érthető is. Egyszóval hihető és eléggé érzelmes volt a szerelmi szál, hogy élvezhető legyen.
Ami egy újdonság, hogy végre nem ér véget a könyv az esküvőnél, vagy ott, hogy ugrunk az időben és már a babát dajkálják. Végre olvashatunk a szülésről is! Ezt imádtam ebben a kötetben. Itt volt egy krízises pont is, ahol izgulhattam, hogy na, most akkor mi lesz a vége.
Vagyis a Bevelstoke-trilógia 1. része is egy ígéretes sorozat-kezdő kötet annak, aki egy könnyedebb, humoros, Jane Austen-kori modernebb romantikus könyvre vágyik.

Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: Miranda, Turner, Mrs. Cheever
Tetszett: A könyv humora és bája. Miranda és Turner szócsatái.
Nem tetszett: -
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Gabo Kiadó, 2012.
Oldalszám: 400

 

Egy új kezdet

A blogom főleg az olvasmány élményeim, azoknak az értékelései, és egyéb könyves tartalmak látnak majd napvilágot.
Lehet, hogy fogok személyesebb dolgokat is közzé, ezt még nem tudom biztosan.

Így elsőre ennyi.

Ez egy új kezdet, egy kis szelet egy életből. Majd elválik, hogy mi lesz belőle. Talán egy olyan életerős fa lesz belőle, mint ami ebből a könyvből is kinőtt.