Nagyon kíváncsi voltam már a Neil Gaiman Törékeny holmik című művére. Főleg, hogy ez volt a 2. Gaiman könyv, amit olvastam.
Vegyes tetszést keltettek bennem a novellák. Voltak, amiket imádtam;
voltak, amik annyira nem jöttek be; és voltak amikről nem tudtam
eldönteni, hogy akkor most tetszik-e vagy sem.
Még sosem találkoztam ilyen novelláskötettel (amiben versek is vannak), pláne ilyennel, ami ennyire egyedien különös. Igen, különös. Mert a novellák többségére nem tudtam sokszor más jelzőt aggatni – a bizarron kívül, amivel megjegyzem nincs semmi bajom, bírom a bizarr dolgokat – annyira szokatlan volt Gaiman stílusa, amikről és és ahogyan írt. Egy Mikszáth novelláskötet után tényleg más. Modernebb, többrétegűbb, összekutyultabb (ezt persze jó értelemben értem), meg paradoxon és oximoron hatásúnak éreztem őket sokszor.
Kiemelem a kedvenceimet:
– Smaragdzöld tanulmány – ez totál levett a lábamról, egy Sherlock Holmes parodizáció. Méghozzá nagyon zseniálisan megírva. Szerintem simán írhatna Gaiman még pár ilyet, tuti lenne rá kereslet.
– Tündérverkli (szép vers, és én szeretem a szép verseket)
– Október a székben – Ez engem az 1980-as Tizenkét hónap című orosz mesefilmre emlékeztetett, ami az egyik legkedvesebb rajzfilmem. Ott is pont ugyanaz a helyzet: a hónapok körbeülnek egy tábortüzet és összegzik, hogy milyen volt nekik az idei év. Bár Gaiman-nál ez modernebb és persze átvittebb formában zajlik, kiparodizálva pár emberi karaktert, meg helyzetet, meg magát a történetmesélést és a végére odabigyesztve egy kis tanulságot meg bölcsesség-szerűt.
– A titkos kamra – kísértet-vers, ilyet sem olvastam még, de tetszetős
– Arcasincs Pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában – egy különös régies rémtörténet, ékül egy író küszködéseivel
– Emlékek és kincsek – első találkozásom a rejtélyes Alice Úrral, érdekes szelet egy sokat hányatott és közben keménnyé meg erőssé volt férfi életéből.
– A Tények Miss Finch távozásának ügyében – a címe alapján ismét egy SH-szerű novellára számítottam, aztán később olyan érzésem volt, mintha DS egy Kárhozottak Cirkuszának a paródiája lenne egy kis extrával meg Gaiman-elemekkel.
– Harlekin szeret – ez a bizarrsága és meglepő vége miatt tetszett meg
– Susan problémája – Narnia kapcsolat, kell még valamit magyaráznom? :D
– Utasítások – egy kincskeresős regénynek simán lehetne az alapja ez a vers
– Tizenöt nagyarkánum a vámírtarot-ból – kell nekem egy ilyen vámpírtarot, a Gaiman szövegekel a hátukon!
– Góliát – Mátrix paródiája, meg volt egy olyan érzésem azzal az űrbéli dologgal kapcsolatban, mintha egy kis Star Wars is lenne benne. Az analógia mindenesetre átjött.
– A napmadár – nagyon bizarr és sok helyenként undi, a végére valahogy mégis ráéreztem, mert szerintem úgy lett volna poén, vagy csak eddigre már megszoktam Gaiman egyedien szokatlan stílusát
– Aladdin a kalapból – imádom az Ezeregy éjszaka meséit, ez a vers meg kellően visszaadja a könyv alaphangulatát
– A völgy császára – ez alapján a részlet alapján alig várom már, hogy olvashassam az Amerikai istenek-et! :)
Még sosem találkoztam ilyen novelláskötettel (amiben versek is vannak), pláne ilyennel, ami ennyire egyedien különös. Igen, különös. Mert a novellák többségére nem tudtam sokszor más jelzőt aggatni – a bizarron kívül, amivel megjegyzem nincs semmi bajom, bírom a bizarr dolgokat – annyira szokatlan volt Gaiman stílusa, amikről és és ahogyan írt. Egy Mikszáth novelláskötet után tényleg más. Modernebb, többrétegűbb, összekutyultabb (ezt persze jó értelemben értem), meg paradoxon és oximoron hatásúnak éreztem őket sokszor.
Kiemelem a kedvenceimet:
– Smaragdzöld tanulmány – ez totál levett a lábamról, egy Sherlock Holmes parodizáció. Méghozzá nagyon zseniálisan megírva. Szerintem simán írhatna Gaiman még pár ilyet, tuti lenne rá kereslet.
– Tündérverkli (szép vers, és én szeretem a szép verseket)
– Október a székben – Ez engem az 1980-as Tizenkét hónap című orosz mesefilmre emlékeztetett, ami az egyik legkedvesebb rajzfilmem. Ott is pont ugyanaz a helyzet: a hónapok körbeülnek egy tábortüzet és összegzik, hogy milyen volt nekik az idei év. Bár Gaiman-nál ez modernebb és persze átvittebb formában zajlik, kiparodizálva pár emberi karaktert, meg helyzetet, meg magát a történetmesélést és a végére odabigyesztve egy kis tanulságot meg bölcsesség-szerűt.
– A titkos kamra – kísértet-vers, ilyet sem olvastam még, de tetszetős
– Arcasincs Pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában – egy különös régies rémtörténet, ékül egy író küszködéseivel
– Emlékek és kincsek – első találkozásom a rejtélyes Alice Úrral, érdekes szelet egy sokat hányatott és közben keménnyé meg erőssé volt férfi életéből.
– A Tények Miss Finch távozásának ügyében – a címe alapján ismét egy SH-szerű novellára számítottam, aztán később olyan érzésem volt, mintha DS egy Kárhozottak Cirkuszának a paródiája lenne egy kis extrával meg Gaiman-elemekkel.
– Harlekin szeret – ez a bizarrsága és meglepő vége miatt tetszett meg
– Susan problémája – Narnia kapcsolat, kell még valamit magyaráznom? :D
– Utasítások – egy kincskeresős regénynek simán lehetne az alapja ez a vers
– Tizenöt nagyarkánum a vámírtarot-ból – kell nekem egy ilyen vámpírtarot, a Gaiman szövegekel a hátukon!
– Góliát – Mátrix paródiája, meg volt egy olyan érzésem azzal az űrbéli dologgal kapcsolatban, mintha egy kis Star Wars is lenne benne. Az analógia mindenesetre átjött.
– A napmadár – nagyon bizarr és sok helyenként undi, a végére valahogy mégis ráéreztem, mert szerintem úgy lett volna poén, vagy csak eddigre már megszoktam Gaiman egyedien szokatlan stílusát
– Aladdin a kalapból – imádom az Ezeregy éjszaka meséit, ez a vers meg kellően visszaadja a könyv alaphangulatát
– A völgy császára – ez alapján a részlet alapján alig várom már, hogy olvashassam az Amerikai istenek-et! :)
Történet: 4/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: volt egy pár
Tetszett: a novelláskötet felépítése, az SH-novella imitáció, meg a Narnia-hoz kapcsolódó novella, stb.
Nem tetszett: A novellák minőségének váltakozása, bár lehet, hogy ez adta a kötet egyedi dinamikáját.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek, 2008.
Oldalszám: 320
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: volt egy pár
Tetszett: a novelláskötet felépítése, az SH-novella imitáció, meg a Narnia-hoz kapcsolódó novella, stb.
Nem tetszett: A novellák minőségének váltakozása, bár lehet, hogy ez adta a kötet egyedi dinamikáját.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek, 2008.
Oldalszám: 320
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése