Jó ötlet volt a napló formátum. Jobban átjött Dávid egyénisége, meg még
kaptunk elvétve pár plusz információt A jóslat-hoz képest. A laktanya rajza meg igazán egyedi
és nagyon értékeltem. Egy nagy piros pont jár érte, így volt okom
vissza-visszalapozgatni. Egyéb érdekességek még az internetes cikkes meg
blogos bejegyzéses idézetek, amik hitelesebbé teszik a könyvet. Ezt
érdemes lett beletenni A jóslat-ba is. Sanyi, a zombi meg… meglepő, és
egyszerűen halálian ötletes.
Viszont a nyelvezettel ismét voltak gondjaim. Néhol túl erőltetettnek éreztem, máshol meg próbált modern fiatalos beszédet használni, ami sajnos inkább csak a sok káromkodásban sikerült neki. Máskor meg mintha átesne a ló másik oldalára és kissé elavult kifejezéseket ad szereplői szájába, amik van amikor még a karakterekhez sem illenek.
A szerelmi szálat ismét nem sikerült átéreznem, annyira… gyerekes. Ők már fiatal felnőttek. Nem viselkedhetnek ennyire szűziesen. A könyv témája alapján persze nem a szerelem a fontos az apokaliptikus világvége mellett. De ha már van szerelmi szál, az legyen komolyabb, az életkornak megfelelő, és döntse el az író, hogy mennyire szeretné, ha mély lenne, és kb. úgy ábrázolná az érzelmeket. Vagy egy napló esetében olyan szavakat adnának a főhős szájába, amiből levonhatjuk a következtetést, hogy hogyan érez.
Érződött ezen a naplón, hogy fejlődött Lengyel Dávid írási stílusa. Meg az extrák, meg a napló formátum feldobta a könyvecskét. Bár még mindig van mit fejlődnie a stílusának, a fogalmazásának, a nyelvezetének, és a karakterábrázolást is helyenként el kéne mélyíteni egy kicsit. Csak csiszolgatnia kellene még, és jobb lesz.
Sanyit meg remélem, hogy majd talán valamikor viszontláthatjuk!
Viszont a nyelvezettel ismét voltak gondjaim. Néhol túl erőltetettnek éreztem, máshol meg próbált modern fiatalos beszédet használni, ami sajnos inkább csak a sok káromkodásban sikerült neki. Máskor meg mintha átesne a ló másik oldalára és kissé elavult kifejezéseket ad szereplői szájába, amik van amikor még a karakterekhez sem illenek.
A szerelmi szálat ismét nem sikerült átéreznem, annyira… gyerekes. Ők már fiatal felnőttek. Nem viselkedhetnek ennyire szűziesen. A könyv témája alapján persze nem a szerelem a fontos az apokaliptikus világvége mellett. De ha már van szerelmi szál, az legyen komolyabb, az életkornak megfelelő, és döntse el az író, hogy mennyire szeretné, ha mély lenne, és kb. úgy ábrázolná az érzelmeket. Vagy egy napló esetében olyan szavakat adnának a főhős szájába, amiből levonhatjuk a következtetést, hogy hogyan érez.
Érződött ezen a naplón, hogy fejlődött Lengyel Dávid írási stílusa. Meg az extrák, meg a napló formátum feldobta a könyvecskét. Bár még mindig van mit fejlődnie a stílusának, a fogalmazásának, a nyelvezetének, és a karakterábrázolást is helyenként el kéne mélyíteni egy kicsit. Csak csiszolgatnia kellene még, és jobb lesz.
Sanyit meg remélem, hogy majd talán valamikor viszontláthatjuk!
Történet: 4/5 pontból
Karakterek: 3,5/5 pontból
Kedvenc karakter: Sanyi
Tetszett: laktanya rajza, internetes cikkek, blogos bejegyzések
Nem tetszett: kevésbé átérezhető gyenge szerelmi szál, sok helyen a nem jól használt vagy erőltetett nyelvezet
Borító: 4,5/5 pontból
Kiadás: Magánkiadás, 2012.
Oldalszám: 92
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése