Greg Egan: Diaszpóra

A kötetnek már a világfelépítése is egyedi, bonyolult, és mondhatni szerteágazó. 2975-ben járunk, amikor is a Földet és környékét a következő lakók népesítik be:

Magát a Földet, a fizikai világot a húsvérek lakják, akik génmódosítással alkalmazkodtak a megváltozott Föld életkörülményeihez a nagyobb túlélés érdekében. Például kopoltyút növesztettek, hogy a vízben is tudjanak élni. De ezek a szélsőségesebb esetek. Köztük is élnek a hídverőknek nevezett csoport, akik a sok szétszakadt, szélsőségessé módosult emberi csoport között próbálják tartani a kommunikációt. A fizikai világban még a gleiznerek (öntudattal rendelkező húsvér alakú robotok, öntudatra ébredt szoftverek, hardverről futnak) élnek, de ők inkább a Holdon folytatnak csillagközi megfigyeléseket. Végül sokan inkább már átköltöztek Konishi poliszba, egy a Föld mélyén fekvő kérgéből működtetett virtuális világba, adattárolóba. Ezt a világot öntudatként létező szoftverek hálózzák be az akár több szülőtől is származható poliszpolgárok, meg az árvák, akiket egy ősi Fogantató néven ismert a konishi polisszal egyidős, tudattal nem rendelkező szoftver hoz létre a már az adatbázisban meglévő DNS állományból, mindig valami újat kipróbálva az éppen aktuális minta egyeden.

Egy ilyen árva a könyv egyik főhőse, Yatima is, aki később megismerkedik pár másik Konishi-beli polgárral is, mint Blanca, Gabriel, Inoshiro, akik átsegítik őt a kezdeti nehézségeken.

Megismerhetjük általuk Konishi poliszt, és az ottani életet, a virtuális világot, és annak nagyon sokrétű lehetőségeit. Ebben a világban mindenkinek saját ikonja és aláírása van, amivel azonosíthatja magát, a saját „testét” viszont kénye-kedve szerint változtathatja. Annak ellenére, hogy az egész világuk egy adattároló, és bármikor letölthetnek bármilyen számukra éppen szükséges információt vagy tudást, mégis van lehetőségük arra, hogy önállóan, önerőből próbáljanak meg tanulni, fejlődni az Igazság Bányáiban.

Később Yatima és Inoshiro kíváncsiságból ellátogatnak a valódi világba gleizner robottestekbe bújva, hogy kapcsolatot teremtsenek a húsvérekkel és megismerjék az ő világukat egy kicsit. Inoshirot teljesen elbűvöli az újonnan tapasztalt érzékeléseinek a valódisága, mint például a tapintás. Nem is nagyon akar visszatérni a Konishibe, de végül mégis megteszi.

Az események akkor kezdenek felgyorsulni, mikor a Holdon tevékenykedő gleiznerek felfedezik, hogy egy apokaliptikus katasztrófa közeleg a Föld felé, ami a fizikai világ élőlényeit elpusztíthatja. Yatima és Inoshiro ismét elmegy a húsvérekhez, hogy figyelmeztessék őket a közelgő veszélyre, ám az emberi természet hitetlensége, és a fizikai voltuk való ragaszkodás miatt csak egy maroknyi embert sikerül megmenteniük, és átvinniük őket Konishiba, bár igaz őket is akaratuk ellenére.

Ezután a Kozuch-elmélet alapján Gabriel és Blanca megpróbál féregjáratokat létrehozni 6 dimenzióban gondolkodva, hogy ne kelljen csak űrhajókkal utazniuk az űrben, mint a gleiznerek, hanem gyorsabb módon is megtehessék.

A projekt véget érte, és kudarca után poliszpolgárok szétrajzanak az űrben. Így kezdődik meg a diaszpóra, egy út azért, hogy a Föld fizikai élővilágát kipusztító katasztrófára megoldást találjanak, felfedezzék a világűrt, és reményeik szerint találkozzanak más intelligens, esetleg fejlettebb idegen fajokkal. Az érdekesség az, hogy igazából csak egy maroknyi felfedező indul útnak, ám klónozzák magukat, így önmaguk tucatnyi mása rajzik szét űrhajókon felfedezni a világűr rejtélyeit. Az események innentől már nagyobb léptékben haladnak, még inkább bonyolódnak, a tudományos elméletekkel és felfedezésekkel együtt, és kevesebb idő és hangsúly jut a karakterábrázolásra.

Kitűnően ábrázolt, jól különváló szereplőket vonultat fel Greg Egan. De nemcsak ebben áll a karakterábrázolás briliáns volta, hanem abban, hogy képes őket sikeresen és mélyen megrajzolni. Mindegyik szereplője egy külön álló egység, sajátos vonásokkal és elgondolásokkal. Annak ellenére, hogy ők igazából szoftverek, virtuális elmék, egész emberi vonásokkal rendelkeznek. Bár a gondolkodásuk kétségkívül a tudományok (főleg a matematika és fizika) miatt sokszor kissé túl racionális, logikus, hideg, a meglévő érzelmeik mellett.

Híréhez méltóan hozza a könyv a hard science által elvárt tömény, átlagos ember számára nehezebben érthető, sokszor bonyolult tudományos alapokat. A következő tudományágak fordulnak elő: matematika (elméletek, bizonyítások, számítások, grafikonok stb.), fizika (főleg kvantumfizika), informatika, asztrológia, biológia (nagyrészt a DNS-hez kötődő része). Ezek közül az utóbbi kettő volt számomra inkább érthető. Az első három tudomány megértésébe sokszor belefeszültem, máskor meg inkább feladtam, és hagytam, hogy átfolyjon rajtam.

A tudományossága mellett a regény néha elég költői képekkel, hasonlatokkal, megfogalmazásokkal él, amik kicsit tompítják a nagy tudományosságot, és kicsit színesebbé is teszik a könyvet.

Külön elismerésem, Huszár Andrásnak a fordítónak, hogy a regényt ilyen kemény sci-fi regényt, ami nagyrészt valós tudományos alapokon nyugszik, sikerült ilyen szép, átgondolt, a könyv hangulatához és tudományos voltához hű fordításban átadnia nekünk.

A végén egy valamivel volt csak problémám: kicsit hiányosnak találtam a szószedetet. Mert bár a szövegkörnyezetből sok „idegen”, ismeretlen szó jelentése kiderült, de volt, aminek jelentésére csak oldalakkal később jöttem rá.

A nehézségek ellenére mégis nagyon lenyűgözött a könyv. Igaz, hogy nagyrészt kitalált tudományos elméletek és információkat tárt elénk az író, azért érződött rajta, hogy komoly, valós tudományos tudás áll mögött. Ez nem is csoda, hisz Greg Egan matematikából szerzett diplomát és sokáig dolgozott számítógép programozóként.

A sok fejtörés, tudományos elmélet, bonyolultság és összetettség ellenére is azt kell mondanom, hogy tetszett a regény, mert mindezeket a nehézségeket én kihívásnak vettem. Pont emiatt nem adtam fel a már-már hihetetlennek, tényleg nehezen érthető, vagy akár érthetetlennek tűnő részeknél sem, mert érdekelt, hogy mit tár még elém Greg Egan. Szerintem ilyen könyveket is kell néha olvasnunk, amik kiragadnak a hétköznapi, átlagos gondolkodásunkból, és intellektuális kihívást, sok gondolkozást, küzdést a megértésért jelentenek számunkra.

A könyv lényege szerintem nem is annyira az, hogy: „Végül nem marad más, csak a matematika.” Ez számomra túl logikus, túl racionális. Hanem inkább az, hogy az életben mindig lehet újat tanulni, valami újat felfedezni. Csak élni kell a lehetőséggel és tovább menni, folytatni az utat, a kalandokat, mert ki tudja, végül mi vár ránk az út végén.

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc karakter: Yatima, Blanca, Inoshiro, Liana

Tetszett: Maga a kihívás, hogy megértsem a regény tudományos dolgait. A történetvezetés, a fordulatok, a történet és világkép bonyolultsága.

Nem tetszett: Kicsit ijesztő volt a világkép, amit festett. 

Borító: 5/5 pontból

Kiadás: Ad Astra Kiadó

Oldalszám: 408