Stephenie Meyer: A burok - könyv vs. film

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a bejegyzés spoilerek tartalmazhat mind a könyvből, mind a filmből!

 Könyv

vs.

Film

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.

Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.

Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.

Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Előbb jöjjön a könyv.

Még 2011-ben olvastam először a könyvet. Mikor megláttam a szerző, Stephenie Meyer, nevét kicsit tartottam magától a könyvtől a Twilight-saga-val kapcsolatos ellenérzéseim miatt. Viszont a fülszövegét érdekesnek találtam, és gondoltam azért adok neki egy esélyt. 

Utólag nagyon örültem, hogy így tettem, mivel szerelem volt első olvasásra. Azóta már nem is tudom hányszor olvastam már el a könyvet. 

A "szerelem" okai a következőek:

Mindenek előtt kapunk egy igazán jól felépített disztópiás világot. Kellő leírás és információt kapunk a Lelkek nevű idegen, megszálló fajról, anatómiailag, technikailag és egy kicsit történetükről is megtudunk. Meg a többi megszállott bolygó fajairól is kapunk egy betekintést, leírást. Erről az utóbbi témáról még többet megtudtam volna. Továbbá Meyernek ebben a könyvben sikerül lenyűgöző, jól elképzelhető tájleírásokkal megörvendeztetni minket. A mondatok sem azok az egyszerű, semmitmondó tőmondatok, hanem már fejlettebb a fogalmazás, a stílus, és képes érdekfeszítően, olvasmányosan írni. Ez meglepetésként ért, mintha az írónő időközben beiratkozott volna egy írókurzusra, vagy csak magától fejlődött volna a stílusa. 

Nagyon tetszett még a történet maga, ami szerintem elég egyedire sikerült. Bár az elején kicsit lassúnak tűnhetnek az események, de ott inkább a két főszereplő: Melanie és Vándor között párbeszédek a lényeg, hogyan küzdenek egymással, majd fognak össze, hogy megkeressék azt a két embert (Jaredet és Jamiet), akit mindketten szeretnek. A történet vége felé egyre több akciót kap, míg elérünk a végkifejletig. De még egy utolsó jelenettel képes megfejelni az írónő az egész végét, amitől még dob egy kicsit magán a történeten, és hihetőbbé, még érdekesebbé teszi. 

A szerelmi szál először egy szerelmi háromszög Melanie - Vándor/Vanda - Jared között, amik Vándor részéről eleinte a Melanie emlékein alapulnak, később már viszont a saját emlékei, élményei hozzájárulnak. A közepétől a háromszög kibővül egy négyszöggé, mert belép a képbe Ian, aki szerelmes lesz magába Vándorba/Vandába, és Vanda is elkezd iránta érzelmeket táplálni. De mivel ő Melanie testében van,  ezért ez konfliktus forrása lesz a szerelmesek között. Ennek a négyszögnek a kibontása nekem tetszett, bár kicsit várható volt, valami olyasféle megoldás. Hisz egyértelmű, hogy Vanda nem szeretheti Melanie testében Iant, így kell neki egy másik test. 

A könyv még egy nagy pozitívuma, hogy itt végre volt karakterábrázolás. Melanie egy erős, bátor, harcos alkat. MígVándor/Vanda szelíd, jóságos, érzékeny, naiv, mégis praktikus gondolkodású, gyanakvó és szarkasztikus humora van, ami egy Léleknél elég szokatlan. Jamie-ből csak úgy áradt a gyermeki naivitás,  a remény, az elfogadás és szeretet. Neki volt az egyik legnyitottabb az elméje. Jeb egy ravasz vén róka, aki nem mellesleg elég intelligens, erős akaratú, jó humorú és kicsit örülten sajátos gondolkodású. Ian (személyes kedvencem) egy kedves, megértő, empatikus, okos, gyengéd személy. Ezzel ellentétben Jared elég kemény, a végletekig praktikus, nagyon makacs, mégis szenvedélyes férfi. Ami igazán élvezetes volt, hogy számomra még a mellékszereplők is elkülönültek és szerethetőek voltak. 

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc karakter: Vanda, Jeb, Ian, Jamie

Tetszett: Az egész világfelépítés, az ábrázolásának hitelessége, hihetősége. A sok szép leírás.

A szerethető, valósághű, élő, elkülönülő karakterek. A lebilincselő, magával ragadó történet és annak a felépítése. Stb. (Röviden: az egész)

Nem tetszett: -

Borító: 5/5 pontból

Kiadás: Agave Kiadó

Oldalszám: 520

Következőleg a filmről szólok pár mondatot.

Mikor meghallottam 2012-ben, hogy film készül belőle, és 2013 tavaszán fogják adni a mozikban, nagyon megörültem a hírnek. Az eltelt idő alatt minden a filmmel kapcsolatos hírt, képet és fellelhető videót megnéztem, annyira vártam már. Természetesen nagy reményt fűztem a filmhez, és előre tisztában voltam vele, hogy mivel ez egy adaptáció, ezért nem lehet azonos a könyvvel. Így készen álltam bizonyos mennyiségű változtatást majd elfogadni, hisz van rendezői szabadság is. 

Lássuk először a színészválasztást, amivel nagyrészt egyetértettem. Bár először nem tetszett, hogy pl. Ian és Kyle fekete hajú helyett szőke lett, mint Jared, mintha egy jó pasi csak szőke lehetne, vagy szőkés. Viszont azt el kell ismernem, hogy végülis jó választás volt Ian szerepére Max Irons, mert helyes volt, és sikerült viszonylag jól átadnia a karaktert. Elsőre Melanie és Vándor/Vanda szerepére nem voltam megbékélve Saoirse Ronan, később viszont már nála alkalmasabbat el sem tudtam volna képzelni. 

A belső viták, beszélgetések Melanie és Vándor/Vanda között – félig külső, félig belső párbeszédek voltak, amik néhol elég zavaróak voltak. Számomra még most is értelmetlen, hogy miért nem beszélhetett Vanda is magában. Még csak tükrök, vagy tükröződő felületek sem kellettek volna hozzá, ami megjegyzem elég gagyi lett volna. Elég lett volna csak más hangszín. Meg az ő karakterüket egy kissé meg is változtatták. A filmben Melanie egy erősebb, határozottabb, józanabb, praktikusabb gondolkozású személy lett. Míg Vándor/Vanda még naivabb, jobblelkű, kicsit irányíthatóbb. 

A fimben a Hajtó kicsit kényszeresebb, keményebb, brutálisabb, és még kevésbé volt kedves. Az őt alakító Diane Kruger egyszerűen zseniálisan vitte vászonra, hozzáadva, kiegészítve egy kicsit még a karaktert. Ezen a képen is már látni lehet, hogy a filmben a Hajtók nem feketében vannak, hanem itt fehér színű lett a ruhájuk. Na meg a kocsijaik és a helikoptereik is mások mint a hagyományos földi változatuk, mert golyóállóak, és ilyen ezüst-metálszínű ötvözet van rajtuk.

Sajnos a világfelépítést kissé felszínes, elnagyolt és hiányos lett a számomra. Igaz, hogy ez az adaptáció még a könyv olvasása nélkül megnézve is jobban érthető. Nem úgy, mint például az Éhezők viadala film, ahol ha nem olvastad el előtte a könyvet, akkor sok utalást, vagy néhány történést nem is érthettél, hogy miért is van.

Sok lett a részátírás, meg leegyszerűsítettek pár dolgot, amik néha kicsit zavaróak voltak. Már csak azért is mert a könyvben bővebb, tudományosabb magyarázata, és értelmesebb háttere volt sok eseménynek, amit a filmben csak úgy odavetettek, vagy egyszerűen valami nyálasan nevetséges magyarázatot adtak rá. 

A könyv cselekményét kicsit akciódúsabbá tették, ami egy film esetében érthető, és elvártabb. Ez előnyére vált szerintem a cselekménynek. Egy megváltoztatott jelenet viszont szerintem jó volt úgy, ahogy megcsinálták, mivel Ian és Brandt szereplésével egy nagyon megható és keserű jelenetet láthattunk. 

Magát a Lelkek technológiáját öröm volt látni, mert hasonlóan képzeltem el. Itt is voltak azért különbségek a könyvhöz képest. 

A spray-k megjelenése elég tetszetős, kicsik, ezüstös színűek. Igaz itt is változtattak egy kicsit rajtuk a könyvhöz képest. Itt a gyógyítás menetét ahogy láttam kétféle spray-vel intézik csak el: Heal (Gyógyít) és No Pain (Nincs Fájdalom), a könyvben található bővebb skálához képest. Meg itt hozzáadtak egy új fajtát is: Peace (Béke), ami lenyugtatja, megbékélteti az embert, amire ha jobban belegondolunk mi szükség lenne egy elvileg békés, nagyrészt lelkekkel teli világban? 

Továbbá láthatjuk még a hibernációs kamrákat is, amik ilyen csepp alakú, szintén ezüst-metál egyendizánjúak lettek. Hiányoznak róluk a tekerős, meg a színes állapotjelző gombok. A működésük is sokkal egyszerűbb, mint a könyvben, bár kétségkívül így elegánsabb és fejlettebb is. 

Meg még láthatjuk a Lelkek úgymond "kilövő állomását" is, ahova érkeznek, és ahol elhagyják a Földet. Ennek a működése is kétségkívül egyszerűbb, vagy talán homályosabb lett, mint a könyvben. Meg kevésbé is őrzik a filmben, mert a hőseink csak úgy ki-besétálgatnak a helyszínen. Látványnak az egész viszont elég lenyűgöző és szép. 

Sajnálatos módon pár baki is előfordult a filmben, amik közül kettőt emelek ki. Már elején, amikor beültetik Vándort Melanie testébe, hogyhogy nem kezdett el vérezni a nyílás, amit a gyógyító vágott? Mert előtte nem láttuk hogy lefújták volna a leendő seb helyét valami véralvadásgátlóval. Meg miután a Lélek becsusszant a nyílásba, a seb csak úgy magától meggyógyult, miközben később a seb begyógyításához már kell egy begyógyító spray. A másik baki, hogy a lázadók egy hegy belsejében bújtak el, ami mint tudjuk sziklás felületű. Mégis van búzaültetvényük, termőföld nélkül, egysziklás talajon? Bár lehet, hogy valamilyen módon szereztek termőföldet, annak ellenére, hogy a túlélésükért küzdenek, és a begyűjtő akciók során a tartós élelmiszer szerzése azért fontosabb, mint egy zsák trágyáé. De ki tudja, hogy a rendező, hogy gondolta el ezt az egészét.

Volt két nagy szívfájdalmam, amit kihagytak a filmekből, és szerintem azért fontos lett volna beletenni: Vándor mesélése az idegen, feltárt bolygókról, meg a játszóteres jelenet.

Összességében a könyvtől való eltérései, meg a hibái ellenére azért nekem, mint önálló alkotás tetszett a film. Szívesen megnézném még egyszer, mert azért vannak benne nagyon jó részek, és a könyvnek 1-2 olyan jobb értelmezése, átgondolása, amik a filmben jobban tetszettek. Így az 5 csillagból 4 csillagot kap tőlem a film.

Rebesgették, hogy talán lesz folytatása a könyvnek The Soul címmel. Szerintem ez felesleges volna, mert maga a könyv, meg a film is egy lezárt, kerek történet. Kár volna elrontani egy kevésbé jó, erőltetett, világmegmentős folytatással. 

Végül itt a film szinkronos előzetese: