Leszögezem, hogy ezt a könyvet én
vámpírparódiaként értelmezve olvastam. Így az értékelésem talán kisségelnéző
lesz vele szemben, mintha csak sima vámpírkönyvként tekintettem volna rá, és
komolyan vettem volna.
Ebben a világban a vámpírok
érzékenyek a napfényre, a szenteltvízre. Megölni sem olyan nehéz őket. A
fejlecsapás egy bárddal például szerintem mindig bejön. Alapvetően úgy lesznek
itt a vámpírok, hogy egy vámpír iszik egy ember véréből, majd az ember viszont
a vámpíréból. Aztán az embernek meg kell halnia, hogy később vámpírként
éledhessen újjá. Ezért technikailag halottak: nem kell enniük (nem is tudnak
befogadni szilárd ételt, mert kihányják), sem pisilniük, nem is izzadnak vagy
könnyeznek, erősek, gyorsak, csábítóak (szó szerint magukhoz vonzzák a bájukkal
az áldozatukat) és az idősebbek még mások elméjét (akár más vámpírét is) befolyásolni
tudják. Ja és itt nem valami szerencsés, ha egy vámpír táplálkozik belőled,
aztán fogja magát és odébb áll, mivel erős elvonási tünetek, sőt akár
halálközeli állapot felléphet a vonzás és a harapás miatt.
A szereplők nagy része idegesítő
volt néha, valaki meg elég sokszor. A főhős egy tipikusan felületes, néha már
kórósan vagy életveszélyesen cipőmániás, nagy szája van, sokszor beszél
trágárul, általában nagyon nehézfejű, bár a humora kétségkívül elég fejlett és
szórakoztató. Az a rész külön vicces volt szerintem, mikor vagy minimum fél
tucat módon próbálta eltenni magát láb alól, miután rájött, hogy vámpír lett
belőle. Ráadásként ő a megjövendölt Vámpírkirálynő, így nem is érintik őt a
vámpírok gyengeségei: vígan flangálhat a napon, röhög ha az arcába locsolnak
szenteltvizet stb. A főhős barátnője Jessica bár egyéniségnek volt felfogható,
és pozitívumként értékelhető, hogy van józan paraszti esze, és elsőre elfogadta
barátnőjét vámpírként, néha mégis idegesítő volt néhol a hozzáállása pár
dologhoz. Marc, a meleg kórházi ápoló egyszerűen önmagában egy külön szám. Sinclair
meg az a típusú vámpír, aki szexi, erős, manipulatív, számító, veszélyes,
kegyetlen, hatalomra törő, praktikus. Egy igazi vámpír.
Ami található benne szerelmi szál
az is elég gyenge, és számomra kissé kevéssé volt átélhető, meg annyira klisés
volt. Hogy: „Jaj, de utálom a kegyetlen, de szexi vámpírt és soha le nem
feküdnék vele, de titkon azért nyáladzok érte. „ Ez a része eléggé kiszámítható
volt, igaz az írónő tett bele egy kis csavarszerű dolgot, amitől azért mégsem
olyan egyszerű az egész.
Az egész könyv egyik nagy
pozitívuma számomra a humora volt, ami olvastatta a könyvet, meg azért a sztori
és érdekesnek volt mondható. A másik meg a gyönyörűséges borító, ami miatt először megakadt rajta a szemem, és elhatároztam, hogy annyira nem lehet rossza történet, hogy ne olvassam el. Végül tényleg szórakoztató volt, a hiányosságai ellenére. Kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy lássam, hogy
mit tud még kihozni ebből az írónő, meg hátha fejlődik kicsit a főhősünk és nem
kell fognunk a fejünket, hogy legyen kicsit rugalmasabb, praktikusabb,
felelősségteljesebb és józanabb gondolkodású.
Történet: 5/3,5 pontból
Karakterek: 5/3 pontból
Kedvenc
karakter: talán
Marc, meg Sinclair, esetleg néha a főhős: Betsy
Tetszett:
borító,
alapelgondolás, újabb vámpírvilág ábrázolás, Sinclair praktikus, kegyetlen és
előre megfontoltan ravasz hozzáállása
Nem
tetszett: a
nagyon sok klisé, főhős a szupervámpír, a főhős már szinte az életét
veszélyeztető cipőmániája, a főhős sokszor buta hozzáállása meg néha a
barátnőjéé is.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 328
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése