Itó Projekt: Harmónia

Harmónia

<definition>

<Teljes összhang, egyetértés. Több dolog zavartalan együttléte, vagy együtt fellépő egységes hatása. Több tényező egymás után következésében, illetve egyszerre való megjelenésében, működésében, hatásában a köztük levő zavartalan viszony, az egymást kiegészítő, erősítő, segítő jelleg.>

<Az egyéni létezés kiegyensúlyozottsága, egy személyre jellemző zavartalan testi-lelki állapot, egyensúly.>

<definiton>

Az Ad Astra Kiadó tavalyi megjelenéseit böngészve elolvastam a könyv fülszövegét és azonnal megtetszett a történet, a borító megnézése után még inkább. Megjegyzem, hogy szerinte a magyar a borító a legszebb a többi kiadásé közül. Továbbá az is mellette szólt, hogy az írója japán. Én meg odavagyok a japán animekért és mangákért, bár főleg inkább az előbbiekért. Így alig vártam már, hogy végre egy japán szerző művét olvashassam magyarul. 

Egyedülálló könyv a maga nemében. Az elején kicsit szokatlan volt az ETML kódok alkalmazása, de aztán ahogy haladtam egyre jobban megszoktam, míg a végére egészen megtetszett. Egészen olyan hatást keltett vele az író, mintha az olvasó is rá lenne csatlakoztatva az AR-rendszerre. Bár gondolom ez is volt a célja.

A könyv stílusa könnyed, a cselekménye pörgős, még az elmélkedős vagy tudományos részek is könnyen olvashatóak és megérthetőek.

<declaration>

<Az emberi kapcsolatokban is fontos a harmónia.>

<declaration>

Bár látszólag a társadalom az egymás iránti kedvességre és a másik segítésére épül, mégis ez az egész olyan személytelen. Talán azért, mert ez az elvárt kényszeres viselkedésforma, és így nem is igazán szívből jön. Pedig szerintem az az igazi kedvesség. Viszont örök igazság az, hogy a túl sok, az mindenből túl sok. A cukorból is ha túl sokat tesz az ember a teájába, az már nem is édes, hanem taszítóan émelyítő. Ez a helyzet itt is a kedvességgel ebben a társadalomban.

<declaration>

<A harmónia megtalálása az egészség záloga.>

<declaration>

A könyvben ez pont fordítva van. Ott az egészség megtalálást vélik a harmónia zálogának, mind testileg, mind szellemileg. Pedig szerintem ez nem így van. Az jó dolog ha az ember egészséges testileg és szellemileg is az. Ha az ember harmóniában él önmagával, vagyis képes elfogadni önmagát úgy ahogy van (bármilyen legyen is a külseje, vagy ha a belsejét nézzük attól még szerethető lehet valaki, ha kedves helyett inkább morcos, vagy gyanakvó), szerintem akkor lehet csak képes harmóniában élni önmagával és a környezetével is. Addig csak őrlődik és gyötrődik.

Maga a főszereplőnő is egy szimpatikus, igazán kedvelhető karakter, aki egy tipikusan olyan személyiség, aki másképp gondolkodik, mint az átlag. Ezen felül még mondhatni „önző”, bár én inkább úgy mondanám, hogy magával foglalkozik, ami abban a korban és világban szokatlan, viszont a mai világunkban és korunkban totál elfogadható és érthető. Tetszett, hogy később, felnőtt korában milyen jól megtalálta azt a kiskaput, ahogyan lázadhat a rendszere ellen, és „bűnözhet”, mert „egészségtelen” életmódot folytathat. Az egész könyvet az ő elmélkedéseivel és visszaemlékezéseivel együtt olvashatjuk, ami egy kellemes hullámzó érzést ad a könyvnek.

Miach gyermekkorában meg az a tipikus fő lázadó karakter. Lenyűgözött a „régi” a Nagy katasztrófa előtti korról (a mi korunkról) való tudása. Azzal meg szintén belopta magát a szívembe az elején, hogy papír alapú könyvet olvasott, ami legnagyobb sajnálatomra, akkora már halott médium. Már csak ezért sem tudnék abban a világban létezni.

Mit ne mondjak nekem is elegem lenne abból, hogy mindenkivel kedves és segítőkész legyek. Csak azért mert ezt várják el, és ne is foglalkozzak a saját igényeimmel, mert mindent, főleg a saját testem is a „köz érdekének” kell alárendelnem. Bár én nem az öngyilkosságot választanám. Igaz, hogy tinédzserként, amíg be nem ültetik a fejlődésben megállapodott szervezetembe a WatchMe-t, addig ez is egy megoldás lehet. Viszont nem a legjobb. Én inkább megpróbálnék valahogy lázadni, vagy valahova elmenekülni, nehogy belém kerüljön. Számomra kicsit riasztó lenne, hogy kis nanobotok rohangásznak szerte a szervezetembe és folyton beleszólnak abba, hogyan élem az életem.

Kicsit sokkoló volt számomra ez a könyv, főleg a vége, amitől szó szerint kirázott a hideg. Talán emiatt is kellett pár nap, hogy átgondoljam az értékelésemet. Mivel sokmindenről elgondolkodtat ez a könyv.

<list: item>

Tényleg jó dolog-e az, hogy:

<i: mindenki teljesen egészséges>

<i: hiányzik az összes káros, erőszakos és élvezeti cikk>

<i: mindenki kedves és segítőkész>

<i: az ember teste közös tulajdon>

<i: hiányzik a művészet és a kreativitás>

<i: ellenőrzik az egész életed>

<i: nincs magáélet>

<i: alig kell önálló döntést hozni>

<i: hiányzik az ember igazi egyénisége>

<list>

Egy dolog biztos számomra: Lehet hogy önzően hangzik, de számomra túl fontosak az alábbi dolgok: művészet, kreativitás, egyéniség, döntéshozatal (még ha néha nehéz is), magánélet, szabadság, úgy viselkedjek, ahogy kedvem tartja, a könyvnek nevezett halott médium. Meg az öntudatom, hogy tudom, mitől vagyok én. Ezektől nem szeretnék megválni, akármilyen ígéretesen szépnek és harmonikusnak is tűnik egy jövőbeli világkép. Én ÉN vagyok, és szeretek így élni. Szabadon. Tudatosan. ÉNként.

Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: Kirie Tuan, Cian, Miach (gyerekként)
Tetszett: az ETML kódok; Tuan jelleme és látásmódja, meg a kommentárjai és elmélkedései, a világképnek a története és megalkotottsága
Nem tetszett: maga a világkép nem jött be, mert egy ilyen világban soha nem akarnék élni, túl sok rózsaszín dolog
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Ad Astra Kiadó, 2012.
Oldalszám:308