Végre egy igazán érdekfeszítő sci-fi, ami szerintem a maga nemében egyedi.
Tetszett a regény világképe. Ugyanis Scalzi elhitette velünk, hogy a jövőben ilyen velünk is megeshetne.
Mert ugye milyen jó lenne, hogy ha megérjük a 75 éves kort, akkor nem kell tovább sorvadva várnunk a halált, hanem lehetünk újra fiatalok. Bár fiatalodási szálnak a "hogyanja" kicsit meglepett, mert nem erre számítottam. De így végülis még izgalmasabb lett a regény.
A lényeg, hogy hősünk John Perry is elérte a 75 éves kort, felesége már 9 éve meghalt, gyerekei és unokái is mind felnőttek. Már nem kötő semmi a Földhöz. Így beáll egy interuniverzumi földi hadseregbe szolgálni. Meg persze elsősorban a fiatalság vonzza.
Szuperkatonaként kezdi el szolgálni a Gyarmati véderőket, ahol olyan kegyetlen háborúk várják, amiket a még földi ember sosem látott. Hisz itt más idegen lények ellen harcolnak (amelyik fajok közül páran a csata hevében akár nekiállhatnak falatozni is belőlük), így egyik csatára sem lehet ráhúzni egy sablont sem. Nem csoda, hogy a kiképzőtisztük szerint az újoncok 3/4 meg éri meg a 2 vagy 10 éves szolgálati idő lejártát.
Brandon Hackett-nél valahogy taszító volt az idegen lények leírása, talán mert túlzásba esett. Itt viszont imádtam, és alig vártam, hogy minél többet tudhassak meg róluk. Valahogy Scalzi ezt jól adagolta az információkat.
A főhős itt egy tipikusan elveszett, új életre vágyó férfi, akinek még nem hegedtek be teljesen a sebei. Megmaradt becsületesnek, óvatosnak, és megőrizte a józan paraszti eszét is, na meg a humorát. Kedvenc karaktereim még Alan, a fizikus volt, meg a nagyétvágyú Thomas, aki addig dumált lyukat az ember hasába, míg nem adott neki egy részt a saját kajájából.
Viszont 1-3 sablon miatt vontam le fél csillagot.
Pl. tipikusan a főhős olyan „feltalálja a spanyol viaszt” helyzetekbe kerül, hogy ő csinál másképp dolgokat, ő fedez fel valami jó kis ellenség ellen bevethető taktikát, vagy ilyesmit. Meg persze, hogy van egy hiper-szuper, extra-titkos, zéró-infos különleges alakulat: a Szellemhadtest.
A szerelmi szál meg, az kicsit kiszámítható volt számomra, valamilyen szinten, bár váratlan formában érkezett.
Durva és brutális ez a világkép, ahol keményen kell küzdeni a katonának egy életben maradásért, sőt még egy kis humorral is meg van fűszerezve. Kedvemre való volt.
A folytatást már elő is rendeltem. Alig várom már!
Tetszett a regény világképe. Ugyanis Scalzi elhitette velünk, hogy a jövőben ilyen velünk is megeshetne.
Mert ugye milyen jó lenne, hogy ha megérjük a 75 éves kort, akkor nem kell tovább sorvadva várnunk a halált, hanem lehetünk újra fiatalok. Bár fiatalodási szálnak a "hogyanja" kicsit meglepett, mert nem erre számítottam. De így végülis még izgalmasabb lett a regény.
A lényeg, hogy hősünk John Perry is elérte a 75 éves kort, felesége már 9 éve meghalt, gyerekei és unokái is mind felnőttek. Már nem kötő semmi a Földhöz. Így beáll egy interuniverzumi földi hadseregbe szolgálni. Meg persze elsősorban a fiatalság vonzza.
Szuperkatonaként kezdi el szolgálni a Gyarmati véderőket, ahol olyan kegyetlen háborúk várják, amiket a még földi ember sosem látott. Hisz itt más idegen lények ellen harcolnak (amelyik fajok közül páran a csata hevében akár nekiállhatnak falatozni is belőlük), így egyik csatára sem lehet ráhúzni egy sablont sem. Nem csoda, hogy a kiképzőtisztük szerint az újoncok 3/4 meg éri meg a 2 vagy 10 éves szolgálati idő lejártát.
Brandon Hackett-nél valahogy taszító volt az idegen lények leírása, talán mert túlzásba esett. Itt viszont imádtam, és alig vártam, hogy minél többet tudhassak meg róluk. Valahogy Scalzi ezt jól adagolta az információkat.
A főhős itt egy tipikusan elveszett, új életre vágyó férfi, akinek még nem hegedtek be teljesen a sebei. Megmaradt becsületesnek, óvatosnak, és megőrizte a józan paraszti eszét is, na meg a humorát. Kedvenc karaktereim még Alan, a fizikus volt, meg a nagyétvágyú Thomas, aki addig dumált lyukat az ember hasába, míg nem adott neki egy részt a saját kajájából.
Viszont 1-3 sablon miatt vontam le fél csillagot.
Pl. tipikusan a főhős olyan „feltalálja a spanyol viaszt” helyzetekbe kerül, hogy ő csinál másképp dolgokat, ő fedez fel valami jó kis ellenség ellen bevethető taktikát, vagy ilyesmit. Meg persze, hogy van egy hiper-szuper, extra-titkos, zéró-infos különleges alakulat: a Szellemhadtest.
A szerelmi szál meg, az kicsit kiszámítható volt számomra, valamilyen szinten, bár váratlan formában érkezett.
Durva és brutális ez a világkép, ahol keményen kell küzdeni a katonának egy életben maradásért, sőt még egy kis humorral is meg van fűszerezve. Kedvemre való volt.
A folytatást már elő is rendeltem. Alig várom már!
Történet: 4,5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: John Perry, Harry Wilson, Alan, Thomas, Jane Sagan.
Tetszett: Hogy a Földön élő öregek egy esélyt kapnak arra, hogy ne végelgyengülésben haljanak meg, hanem az emberiségért harcolva, mondhatni "megfiatalodva", miközben idegen fajokat ismernek meg (bár főleg inkább megölik őket), fejlettebb technológiát használhatnak és új, életreszóló társakat szerezhetnek.
Nem tetszett: Néhol a kiszámíthatóság, meg pár sablon használata, de mivel ez egy sci-fi könyv, ezért elnézhető neki.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek, 2012.
Oldalszám: 256
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter: John Perry, Harry Wilson, Alan, Thomas, Jane Sagan.
Tetszett: Hogy a Földön élő öregek egy esélyt kapnak arra, hogy ne végelgyengülésben haljanak meg, hanem az emberiségért harcolva, mondhatni "megfiatalodva", miközben idegen fajokat ismernek meg (bár főleg inkább megölik őket), fejlettebb technológiát használhatnak és új, életreszóló társakat szerezhetnek.
Nem tetszett: Néhol a kiszámíthatóság, meg pár sablon használata, de mivel ez egy sci-fi könyv, ezért elnézhető neki.
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Agave Könyvek, 2012.
Oldalszám: 256
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése