Ann Aguirre: Menedék – Enclave

Nem hittem volna, hogy ki lehet még valami újabbat hozni ebből eljött a „világvége” és leépült a társadalom fejlettsége dologból, de Ann Aguire-nek sikerült.
Nagyon tetszett a világfelépítés, miszerint van a kegyetlen, sötét lenti világ, ahol a felnőttek elsorvadása, korai halála miatt csak fiatalok élnek, semmilyen technika nélkül. Itt tényleg a túlélés számukra az elsődleges feladat. A régi, számunkra természetes világról alig tudnak valamit, és ha tudnak is, azok nagy részét is mesének kezelik, vagy csak simán hazugság. Úgy hiszik, hogy a fönti világban mérgező a levegő, és már nincs semmi élet. Ez mint később kiderül, egyáltalán nem igaz.
Egy megmaradt közösségben, úgynevezett enklávéban él Pikk, aki most kapta meg a vadásznői tisztségét. Öröm volt újra egy erős női karakterről olvasni. Bár sokszor saját kérdőjelezi meg az erejét, néha bizonyos érzelmi ellágyulásai miatt. Később rájön, hogy ezek nem is gyengeségek.
A lenti világ veszélyes, többek között a Korcsoknak hívott szörnyek miatt, akik bármilyen élő, vagy már halott lényt megesznek, a lényeg, hogy húsból legyen. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a lények hogyan is alakulhattak ki.
Pikk addigi világát az új társa, Fakó változtatja meg, aki kirekesztettség él a közösségben, és a pletykák szerint odafentről jött. Ahogy egyre jobban megismerik egymást elkezdenek bízni egymásban, és közelebb is kerülnek. Később Pikk rájön, hogy az enklávéja közel sem olyan tökéletes és igazságos, mint ahogy eddig hitte. Ugyanis az „öregek” nem osztják meg a közösség nagy részével a tudásukat, és megfélemlítik a lakókat, hogy engedelmesek legyenek. Hogy megvédje egyik barátját vállalja, hogy száműzzék a közösségből, Fakóval együtt, akivel a felszín felé veszik útjukat.
Kiderül, hogy a felszínen is van élet, bár ugyanolyan veszélyes, mint a lenti világ csak másképp. Ez a világ barbárabb, kegyetlenebb, erőszakosabb, és nem tartják egyenrangúnak a nőket. Mondhatni itt is a túlélés dominál, csak kicsit másképp.
Pikk eleinte fél ettől a számára ismeretlen és ezer újdonságot rejtő világtól. Jó volt olvasni arról, hogyan csodálkozik rá, számunkra egyértelmű dolgokra, hogyan ismer meg egyre több mindent. Továbbá hogyan bizonyítja a fenti világban is az erejét és bátorságát, Fakóval az oldalán. Nagyon élveztem a kettejük közötti összhangot, meg azt a kevés párbeszédet. Kár, hogy ebből nem kaptunk többet. Azt meg nagyon remélem, hogy nem akar az írónő szerelmi háromszöget csinálni, mert Kósza karaktere nekem nagyon nem jött be.
A vége meg egy kicsit kiszámítható volt, vagy legalábbis én számítottam valami ilyesmire. Bár lehet, hogy nem ilyen korán, inkább egy függővéget vártam. Így viszont kellemes csalódásként ért. Nem tudom, nekem valahogy lezártnak tűnt a könyv, nem éreztem annyira nagy hiányt a végén, ezért szerintem nem nagyon függővéges, csak egy picikét
A borító meg egyszerűen gyönyörű. Tapogatást kíván, szó szerint.
Várom már nagyon a következő részt, remélem, hogy hamar megjön.

Történet: 5/5 pontból
Karakterek: 5/5 pontból
Kedvenc karakter:  Pikk, Fakó
Tetszett: A kettős világfelépítés, ahogy az író leírta, hogyan élnek. Mindkét világ egyéni kegyetlensége. Pikk és Fakó kapcsolatának alakulása, fejlődése és ennek az ábrázolása.
Nem tetszett: Kósza karaktere
Borító: 5/5 pontból
Kiadás: Fumax Kiadó, 2012.
Oldalszám: 274